Anyutól hallottam kiskoromban nem egyszer - sajnos ránk vonatkoztatva, s nagyon zokon véve - önérzetében megbántva. Nehezen viselte, megalázónak tartotta - mikor azt gondolta, mi azok vagyunk..
Mert senki se születik annak, a körülmények,, a sors(a) elakadása teszik azzá.
s valóban, elviselhetetlenül
pláne olyan magasztos, méltóságtelilélek, amilyen anyu volt
aki - ha belegondolok .soha nem is viselkedett "szegény rokonként"
soha nem kért , nehezen vagy inkább sehogyse fogadott el, sokkal inkább ő adott, erején felül , szivből
és mellesleg soha nem nézte le az "igazi" szegényeket
Gazdag is volt: A lelke,,, és az számit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése