2024. június 18., kedd

AZ újságiró tévedései

 


SZEGED











Gonda Júlia mindösszesen másfél éves volt, 

amikor édesanyjával vagonokba tették, a táborból 

a ma már nyolcvanéves nő édesanyja nem tért vissza.

 Gonda Júlia turistaként utazott vissza, a visszatérés 

után írta azt a verset, amelyből talán az is kiderül, 

hogy ugyan néha az emlékekkel is nehéz élni, 

de nélkülük sokkal nehezebb.

 

„Most fáj, ami akkor nem, hetvenszeresen”

 

Gonda Júlia a Szegedi Zsidó Hitközség Arcívumának

 kiállításán,, olvasta fel a versét, azzal, 

hogy ma már eltelt tíz év ,a vers megírása óta, 

így most már nyolcvanszorosan fáj, hogy a 

síneken kívül, nincsenek emlékképei arról, hogy 

mi is történt valójában, a hiány viszont sokszorosan

 fájdalmas. A holokauszt szegedi érintettjeinek, 

áldozatainak személyes anyagait összegyűjtő 

kiállítást a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, 

Buk István nyitotta meg, aki azt is megjegyezte,

 hogy a vers írójánakédesanyjával együtt „utazott” 

a vagonban az ő édesanyja is. 

Sose higgy újságiróknak!...manapság)
Megölte az anyámat! ( azt irja, hogy 
"a ma már nyolcvan (egyébként 81) éves nő
 édesanyja nem tért vissza"
DE, de! hiszen a különben felidézett versben is áll
 (alliterációval is megerősitve:
"de hazahozott hősiesen
Auschwitztól menekítve meg'!"
na meg nem turistaként mentem, 
ha turistabusszal is, hanem "zarándékként"
 egy zsidó csoporttal...
apámat viszont tényleg megölték, 
tehát statisztikailag áll a dolog.Borzalom!
és megint kiderült: a vers igazsága 
nem a valóság..ne keverd!,
mert azt is félremagyarázta , 
hogy mi is fáj nekem hetvenszeresen
 s már nyolcvanszorosan.. 
nem az emlékek hiánya.. 
kimondhatatlan
És én is MÉG élek. (de lassanként igaza lesz, lányomnak"emlékmúként"...s egy-két elírással..

avatar
SZLAVKOVITS RITA

2024. június 16. 19:31

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése