a szomszédos asztalnál egy négytagú család ült (állt, játszott, császkált legkisebb kisfiú tagja)
előbb az anya jött, egy lánygyerekkel,, majd az apa
az anya úgy vágódott be a mellettem levő asztalhoz, hogy felborította a mellette(m) levő széket (mintha én ott se lennék, sebaj, arrébb húzódtam)
a kisfiú nem tudott ülve maradni, korának megfelelően, egyszer le is ment a lépcsőn az utca felé
szóltam is, hogy a kisfiú lement, nem baj?
válaszra se méltattak, de az apa legalább visszahívta a fiát
A lány időközönként felsőhajtott: Anya, megyünk már?
De az anya rá se nézett, megállás nélkül telefonált
A kisfú is mondta jópárszor, apa, apa, apa - de hiába
Végül is csak elmentek,
Evésük-ivásuk nyomat az asztalon hagyták, pedig ez itt nem szokás
ja, ezt a pici virágot, a kisfiú adta anyjának boldog anyák napját kivánva
a lépcső melletti kis kertecskéből tehette...
de az is az asztalon maradt
egy klassz kocsiba szálltak és mint kik jól végezték dolgukat, elrobogtak-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése