tökéletes a konferencia...igazi...(csakhogy egy tudományos konferencia a legadekvátabb műfaj-e a holokausztra való emlékezésre?, merül fel bennem fokozatosan)
a digitális regisztrációra még előző nap rögtön választ kaptam, köszönettel, s kezdéskor már előkészítve mindent: kitűző névjegyem, dossziéban meghivó , propektusok, könyv , többnyelvű, az előadások absztraktjaival, toll, jegyzetfüzet, (a szervező SZTE jelzéseivel) ,tiszteletjegy boritékban az esti klezmer koncertre a zsinagógába... és még Szegedről is egy-két könyvecske, programfüzet -a -gondolom - küföldiekenek is, angolul is, és a szinkrontolmácsláshoz a fülhallgató, szerkentyűvel... mellette holokauszt témájú könyveket árulnak és ott látom köztük, rögtön a szélén a
Lányok anyákat, lányom és nagyanyám portréjával a cimlapon, meg a
Sós kávét (veszek is egyet, mert Makón nem kapni, s fogyóban a tiszteletpéldányaim)...
táblák is vannak a folyosón, első szünetben szinte nekimegyek Löw Lipótnak és 1903-nak, amikor alapitották a zsinagógát az őseim is, amikor a nagyszüleim esküdtek benne, a dédszüleim meg az aranylakodalmukat tartották ugyanakkor....
tehát csupa "ismerős"... ez az épület is az, a terem is az. Itt volt az én időmben az egyetemi könyvtár, jártam ide nap mint nap, ez a diszterme, az aula, itt volt az évnyitó, mikor is? 1961-ben, már több mint 50 éve. (De akkoriban nem beszéltünk ezekről a dolgokról...akkor még csak 20 év telt el...)
A konferenciát házigazdaként a bölcsészkar dékánja nyitja, (hát, nem egy Szauder...) nagyon halk, szinte motyog, még nem jövök rá, hogy magyar nyelvű előadó esetén is praktikus felcsavarni a fejhallgatót...) érdekes, hogy .- amit hallok - azokkal a szavakkal főleg azt akarja nyomatékositani (nem csak ő), ami nem nagyon volt, hogy a zsidókat hányan is védték itt, meg, s milyen példamutató volt az "együttműködés"...hm (kivel is?)
A polgármester nagyszerűen beszél! (s fejhallgató nélkül is tisztán hallani, bátran szól, a felejtés ellen, - mert hogy nem szabadul meg a múlttól, aki elfelejti - és a teljes igazsággal való szembenézés szükségességéről. Arról , hogy 70 évig próbáltunk szőnyeg alá söpörni, hallgatni, felejteni. De "növeli ki elfödi a bajt" (idézi, mostanában többen is , s helyesen, Illyést, és szól a visszás mai jelenségekről, Horthy szobrokról, vitatható tartalmű emlékműtervről, és hogy hiába telt el 70 év, az apák, nagyapák vétkével szembe kell nézni, és a hangsúlyt nem az érdemekre tenni, hanem a felelősségre. A 4000 szegedi deportált városában - megint Illyést idézi , a szép aulában: ne legyen derű a bearanyozott ...teremben,...mig nincs a jajsötét szivekben.. Reménnyel néz a konf elé, hogy 70 év után is pótolható ami elmaradt. (vastaps fogadja) (de nem "derűs", még...)
Az izraeli nagykövet (angol nyelven) szintén arra emlékeztet, mi történt 70 éve, és a felelősségre, hogy ne ismétlődhessen...Nem vádol, de szembenézésre hiv fel, és a fiatal generációkat is... Köszöni a polgármester bátor szavait, de főleg tanárokra gondol, akik dolga az új generációt felvilágositani, oktatással.... A holokauszttagadásról úgy szól, mint 6 millió ember másodszori legyilkolásáról.Az első volt a fizikai, a második, még egyszer, amikor még az emléküket is letagadják...
A következő szónok Braham, aki igaz , hogy csak DVD-ről, de nagyon jelenlevőn és a mostnak szól., először is megköszönve a szegedi egyetemi szervezőknek Karsainak és Molnár Juditnak, a konf létrehozását.Kiemeli, hogy Magyarországon a "végső megoldásként", magyar cinkosokkal zsidótlanitottak, és tömeggyilkossági rekordot hajtottak végre, rövid idő alatt. A magyar vezetők odaadó együttműködése nélkül tehetetlenek lettek volna... ezzel kellene szembenézni .... mondja., a nagyövethez hasonlóan, mondja, hogy aki efelejti az áldozatokat, ezzel újra megöli őket.
A plenáris előadások egy torontói holokauszttörténészével kezdődtek, Michael Maurus, aki globális jelenségként kezeli az európai zsidósággal történteket is...és felhivja a figyelmet az igazságkeresés, az érzelemmentes(!?) tudományos kutatások fontosságára, de ő is a felejtés ellen van, hiszen az elemérgesedő sebek később gyógyulnak, ezért is a fájdalmas kérdéseket fel kell oldani. és a saját felelősséget vállalni! nem átháritani....
A Yad Vashem képviseletében Dan Michma a holokauszt fogalom meghatározásáról szól. Nagy várakozással tekintek elé (hiszen magam elégedetlen vagyok ezzel a szóhasználattal), de csalódnom kell, bár ő is homályosnak tartja a szóhasználatot, sőt a soát is (de nem tud megfelelőbbel szolgálni, úgy tűnik), de nem csak szóhasználatról beszél, hanem a téves és behatárolt fogalomértelmezésről, szerinte a "holokauszt" jóval korábbi és szélesebb fogalom., mint amire a megnevezést haszálják. (Annál rosszabb... elkerülhetetlen a genocidium szó haszználata is.... és nem csak a zsidók fizikai megsemmisitését érinti, hanem hadjárat a zsidó szelemiség ellen is, ami minden rossz okát ebben látja azaz a zsidókban (v.ö. bűnbakelmélet), a " végső megoldás" ezeknek a szörnyű elméleteknek "csak" a kicsúcsosodása volt 44-ben.
Karsai László nemzetközi összehasonlitásban szólt a MAGYAR HOLOKAUSZTRÓL.Ami szinte 11 hónapra húzódott össze. Viszont minden 10. áldozat magyar lett.(Behozva a lemaradást, hm) 44. május 14-én kezdődtek a tömeges magyarországi deportálások (pont 70 éve), de sehol nem zajlott olyan gyors ütemben és buzgalommal és lelkesedéssel (még a németeket is meglepve!), mint nálunk....
A plenáris előadások után és a délutáni szekciók közt - mint kiderült - , lent az atriumban fogadásszerű ebéd vár. Kis könnyű fogás, és desszert is... méghozzá somlói...(ahogy Heller Ágnes hangján hallom... úgy látszik szereti, és megörül neki), én ahogy szedegetem a somlóit a tányéromra , egyszercsak megremeg a kezemben , eszembejut, ugyan miket ehettünk mi a lágerban???? miközben itt azokat az időket és eseményeket idézzük. elment az étvágyam,,, a somlóitól..
Kovács M. Mária nagyon tagolt és világos gondolatmenetű előadást tart a numerus claususról, amit először (de többször is) anyutól hallottam... t.i. a gimnázumi érettségije után emiatt nem tanuhatott tovább.Tulajdonképp ez a csak zsidókat ért diszkrimináció lehetett a kezdet...(de nem szükségképpen torkollt abba amibe, azért felmerült bennem egyre inkább, hogy lehetett itt megmaradni... maradni..., hogy anyám egész élete üldözéssel telt el??? (én csak azt kérdeztem tőle, nyiladozó elmével a deportálás utáni visszatérés után, hogy miért jöttünk haza...de hát már előbb is , hogy lehetett itt élni?! ennyi megalázással megszoritással..jogkorlátozással...
Ignácz Károly mintegy a diszikriminációk egyenes folytatásaként beszélt a zsidók választójogi korlátozásáról. (ami ráadásul teljesen egyéni szeszély szerint is ment, pl egy szavazóbizottsági tag mondhatta (és tehette):"ha egy pajeszos zsidó jön szavazni, nem engedem.")
Minerva a gettóban (érdekes) cimmel Harsányi László, az OMIKE Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület művészi ténykedéseiről beszél...(1939-42) u.i 38-tól a zsidótörvényekkel nem csak a gazdasági,hanem a múvészi életben is korlátozták a zsidókat., az egyesület. művészeti akciójával próbálta támogatni az állásvesztő zsidó művészeket, lehetőségeket (irodalmi estek, kiállitások, koncertek, szini előadások révén.)
Sávoly Tamás a Magya Rádió zsidó munkatársainak értékteremtő munkáját vázolja, majd a kiszoritásukat, onnan is...gazdag doumentumanyagra hivatkozva(ami egyben további kutatási lehetőségre hivja fel a figyelmet)
Szó volt még lengyel visszhangokról, a magyar püspökök szerepéről a holokausztban, de már csak hézagosan fgyeltem, elfáradtam, belefáradtam... már nem birtam figyelni végig... közben vihar lett. csatakban mentem át a zsinagógába, a klezmerkoncertre.S
zól a kakas már... majd megvirrad már...(de mikor lesz az már?)
A csillagos zsinagógakupola alatt megnyugszom...de csak időlegesen, kifelé menet szembetűnő, a beázás miatti épitmény a padsorok közt, a falon meg a 44-es deportálás "emlékképei".... az aulabeli képzőművészeti kiállitás festményarcain pedig könnyek... könnyek...
