kávéházban
Az
asztal mögött
szemben
vele
üres
a szék
Minden
üres
Üres
a tér
Egyedül
ül
Egyedül
él
A
kávéba potyognak
kövér
könnycseppei
nincs kivel megbeszélje
magát
issza cukorral
elegyedő
„sós
kávéját”,
De közben nézi-nézi
csésze
mellé tett mobilján
lánya
küldte ememesen
unokája
édes mosolyát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése