2024. június 19., szerda
2024. június 18., kedd
AZ újságiró tévedései
Gonda Júlia mindösszesen másfél éves volt,
amikor édesanyjával vagonokba tették, a táborból
a ma már nyolcvanéves nő édesanyja nem tért vissza.
Gonda Júlia turistaként utazott vissza, a visszatérés
után írta azt a verset, amelyből talán az is kiderül,
hogy ugyan néha az emlékekkel is nehéz élni,
de nélkülük sokkal nehezebb.
Gonda Júlia a Szegedi Zsidó Hitközség Arcívumának
kiállításán,, olvasta fel a versét, azzal,
hogy ma már eltelt tíz év ,a vers megírása óta,
így most már nyolcvanszorosan fáj, hogy a
síneken kívül, nincsenek emlékképei arról, hogy
mi is történt valójában, a hiány viszont sokszorosan
fájdalmas. A holokauszt szegedi érintettjeinek,
áldozatainak személyes anyagait összegyűjtő
kiállítást a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke,
Buk István nyitotta meg, aki azt is megjegyezte,
hogy a vers írójánakédesanyjával együtt „utazott”
a vagonban az ő édesanyja is.
Sose higgy újságiróknak!...manapság)
Megölte az anyámat! ( azt irja, hogy
"a ma már nyolcvan (egyébként 81) éves nő
édesanyja nem tért vissza"
DE, de! hiszen a különben felidézett versben is áll
(alliterációval is megerősitve:
"de hazahozott hősiesen
Auschwitztól menekítve meg'!"
na meg nem turistaként mentem,
ha turistabusszal is, hanem "zarándékként"
egy zsidó csoporttal...
apámat viszont tényleg megölték,
tehát statisztikailag áll a dolog.Borzalom!
és megint kiderült: a vers igazsága
nem a valóság..ne keverd!,
mert azt is félremagyarázta ,
hogy mi is fáj nekem hetvenszeresen
s már nyolcvanszorosan..
nem az emlékek hiánya..
kimondhatatlan
És én is MÉG élek. (de lassanként igaza lesz, lányomnak"emlékmúként"...s egy-két elírással..
SZLAVKOVITS RITA
2024. június 16. 19:31
Juli néni kis barátja
a kisfiúval már harmadszorra is találkoztam, (aki kitalálta, hogy Julinak hivnak...pontosabban Juli néninek,,
másodszorra a turulszobor avatása előtt..,,,
most meg a Hagymatikumnál, a borfesztiválon (bár gondolom, egyikünk se borozott)
már régi jó ismerősként üdvözöltük egymást
távolból táncoltunk kis, párhuzamos mozdulatokkal én ülve, ő állva, tekergette a kis derekát
aztán még integetett is felém
ide is jöttek később az anyjával...
(ide, a hegyhez, a kis Mohamed, ha már a hegy nem ment hozzá :)Juli néni kis barátja
szanálások
én vagyok rosszhiszemű? nem megértő?
mindenre megsértődő?
viszont hamar elfelejtem, ahogy kiírom magamból
most pl ez bánt!
az unokatestvérem összegyűjtötte a levelezésünket az anyukájával
jó nagy , dupla paksaméta (egy regény)
most találomra belenyúltam,, és meglepetésemre, olyan leveleket is találtam amit nem nagynénémnek, hanem egyenesen az unokatestvéremnek irtunk (anyuval)
(emlékszem, kaptam már igy vissza fényképeinket is rokontól - ami megvan nekünk is, persze,,,)
nem tudom mire vélni...
(mért küldtük akkor el?) (esti kérdés)
2024. június 17., hétfő
cukor nélkül
nem túl kedves hozzsóám (eddig?) sose jutott eszébe, hogy - mint ahogy többnyire másnak, kihozza a kávémat
most viszont kivételt tett, meg is lepődtem
mondtam, de kimegyek a teraszra, nem baj
elég sokat vártam, mert előttem egy párnak (akik amúgy utánam jöttek) különleges kivánságaik voltak
nem tudom hány éves lehetett a nő a fiatal fiú oldalán, de ahogy a szimpla kávé szóba jött, azt mondta, azt csak a nagyanyjuk ivott
hát nem tudom, lehetek-e én a nagyanyja, mert én még ittam szimplát, igaz anyu rendszeresem,,
na jó. leültem kint. és vártam
újabban váratlan zajoktól megijedek, most is az történt, ahogy a fatálcát a kávéval és vizzel asztalomra billentette
nade valami szemmel láthatóan hiányzott, hát persze: a cukor
visszamentem érte, a pulthoz, két cukorért, a tálcámmal, s már az ajtó közelébe ültem újra le
mikor visszavittem , megemlitettem, hogy ugye nem tett cukrot a kávémba (mellé se)
nem , ő nem szokott ! - válaszolt magabiztosan és szemtelenül
nocsak...
sokan cukor nélkül isszák a kávét! - igy ő
azt tudom, hogy az igazi kávésok igy szeretik, - hagytam rá
de mióta vannak fölényben?, statisztikát csinált róluk (ezt már csak magamban...)
döntsem már én el, hogy cukorral vagy nélküle iszom, a kávét, sőt , hogy mennyi cukorral!
(azért a 600 Ft-ért - s egye fene továbbra is én viszem ki a kávémat....
a mozgalmas nap msik fele
szóval, szerencsére még elértem egy tervezettnél korábbi buszt, 15, 05-kor,
s igy már a 4kor nyitó ripsz-ropsz kiállitásra is a Hagymaházba értem,
aztán meg tényleg haza vágtattam, bekaptam két kekszet (mert ma még semmit nem ettem,) , pár korty cola, mellékhelyiség, ruhacsere, s már idő előtt itt voltam a gála kezdésére...
Szép volt, gyönyörű, felemelő!
igazi koncert, klasszikusokkal, meg eredeti jiddis zenével,,, meg köztük főleg az én verseim,
meg Pilinszkyé(hogy jövök én egy napon, lapon emliteni bennünket?)
meg L Péter és egy másik túlélő makói lány párhuzamosvisszaemlékezései, két autentikus diák tolmácsolásában (még hasonlitottak is...)
minden méltóságteljes volt
U ZS összekötő szövege is (amiben ugyancsak idézett.. kissé már szégyenkeztem is.aa nevemet sokadszorra hallva)
a kivetitőról 4év körüli képem vigyorgott ki, s csak menet közben vettem észre, hogy mögötte profilban felsejlett egy odailló öregkori profil (ahol épp bőgők, zsebkendő a kezemben-- miközben lányom a Költözéséből olvas fel Vhelyen számomra megrázó em, lékeket
hát itt is, a háromból két verset végigzokogtam! G. Nikolett olyan erősen s szivbe-agyba markolóan mondta,,,köszönet érte
(a harmadikat csak azért nem , mert ahhoz nem öreg..jut eszembe mikor én gyerekként megkérdeztem a hegedűtanáromtól , mikor tudom majd eljátszani a Xerxes imáját, azt mondta, nem a technika hiányzik hozzá, hanem az évek)ha majd kellőn érett leszek hozzá, ha hozzá öregedek.. igaza volt, (bár kicsit megsértődtem) , mégiscsak mélyebbek elmélyültebbek leszünk az éveinkkel, s ezt nem lehet kispórolni) de igy is szép volt, megrenditó nagy élmény, köszönöm!
ÉRDEKES hogy a zenék közt megemelődnek a szövegek, de viszont a szövegektől a zene is...
A kb 2 órás koncert után a pódiumteremben, megköszöntük tárgyszerűen is a szereplőknek,.ami gyönyörűséget adtak
KÖSZÖNJÜK NEKIK:
Meg hasznos beszélgetéseket folytattunk..
(többek közt Ferge Zsuzsára emlékezve gyerekeivel... a dádapára Dr Kecskeméti Árminra, (no meg az én nagyapámra...is)
Lehet, hogy folytatás lesz a Szegedi Zsinagógában? Jó lenne!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)