SZÓRAKOZOTTSÁGOM 2020 május 9

 szórakozottságom határtalan...

igazi Omnia kávét iszom nescaféként (kicsit törökös)

(mentségemre mondva : ugyanolyan (s nescafés ) üvegben volt...

CSÖPI búcsúja...

 "Julikám, , meghalt S...

csak ennyit látok bekapcsoláskor a messinger üzenetemből, de nem találgatom, (S..-t láttam a napokban, beszéltünk)...odakapcsolok gyorsan, szörnyűk ezek a hirek, akárkikről is szólnak, OSZTÁLYTÁRSAK, kortársak (voltak:)

tabló

kikerestem Szentpéteri Csöpit a tablón, mert hogy ő az.... 2 . sor, balról a 6. középfele 

döbbenetes, hogy két éve eddig utolsó találkozónkra, min eddig mindig hanyagolt, eljött

mosolygósan, kedves szavakkal, mindenkihez odament az asztal körül, de hamar el is ment, csupa jó érzéssel, s jó érzést hagyva maga után

mintha érezte volna...

eljött, elköszönni, elbúcsúzni....finoman, elegánsan, mint egy jelenés...

pedig egy emlékezetes legenda van róla, amit majdnem mindig fel is elevenitettünk,,, most már nevetgélve:

volt egy borzalmas tanárunk (tényleg az, velem is az volt, s ráadásul fafejű)

valami konfliktusuk alakult ki  Cs füzete körül, halványnak találta a tanár a ceruza irását? már nem emlékszem, csak arra hogy szokása szerint jól felvitte a hangját...magyarán: orditott

Csőpinek felmehetett az amúgy is magas vérnyomása, és háttal neki a helyére menve azt üvöltötte: Megölöm! Megölöm! - meghűlt bennünk a vér, úgy tűnt, meg is tenné...

persze nem ölte meg, tanárunk (jópár évre rá - s még az én osztályom is boldogitva) természetesen úton halt meg, mikor eljött az ideje

Csöpi meg most, rákban...

mi mindent fojthatott magába? 

mert nem hiszem hogy sok ilyen jelenet volt az életében

kedves tanitónéni lett valamelyik faluban, s nagyon szerette a gyerekeket...

(neki sajnos nem volt saját, de férje igen)

Maros-parti kiránduláson, ballagás előtt, az osztályból egy részlet, Csöpi baloldalon áll...

a nagy kérdés

 Fejtetőmről vissza kéne állni a talpamra!

Persze ha a világ állt fejtetőre, maradhatok is....

a ház asszonya (?)

 

Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen (részlet)

OLVASS BELE

Próbáltam, de nem megy: / voltaképpen bárkivel együtt tudok érezni, / csak a férfiakkal nem. – Turi Tímea hamarosan megjelenő verseskötetéből olvashatnak részletet.

#turitímea #praekiadó

Turi Tímea Prae Kiadó

Literán megjelent egy válogatás lányom új kötetének verseiből (csak 11-én lesz a bemutatója)

egyet megosztok itt (ezt még nem ismertem) 

A ház asszonya

A hűtőszekrény kallantyúja leesett,
a kanapéhuzat kilyukadt,
a redőnyt nem lehet lehúzni,
a küszöb mozog.
Mindez már fel se tűnik,
csak ha vendégek jönnek,
ilyenkor minden élesebb fényt kap:
alattunk nem, csak őalatta
esik ki a fotel görgős kereke.
Egyébként a hűtőt oldalt is ki lehet nyitni,
a kanapéra rádobni egy párnát,
a fennakadt redőny éjjel sem zavar,
a küszöböt helyre rúgom.
A mozdulataim célszerűek és öntudatlanok.
Ura vagyok a helyzetnek.

Jót nevettem, de csak addig, mig rá nem jöttem, hogy ez mind miattam van, az én örökségem(?) csak  forditott előjellel

mégha nem is szószerint veszem....

nekem meg elromlott a hűtöm, 

a kanapém nem használom

küszöböm nincs is

a redőnyöm felhúzni nem lehet

a fotelem támlája elrongyolódott.

de télen a hűtő nem hiányzott

a fotelt drapp pléd takarja

átköltöztem lányom itthagyott ágyára

megszoktam a nappali félhomályt

a küszöb helyét simán  átlépem

igy legalább nem esem el

de nem vagyok ura semminek sem...

anyuval örökké...

 anyuval egymás mellett a kertben

megyünk , megyünk

(a fotót különben férjem csinálta

de ez most mellékes is)

megyünk előre, mosolyogva

anyun pongyola, kezében van valami

mint mindig....

de főleg én vagyok ott a kezeügyében

mint mindig...

mindig együtt

elválaszthatatlan

még most is

túl a halálon

(mi talán nincs is)

gazdag áprilisi honismereti kör

 

a korona szalontermében voltunk, majd elájultam a pompától...

az ásványvizek sorfala meg is sokallotta, mert dominószerűen nagy csattanással ledől...

Madáchról hallottunk Bogolytól

meg egy naplóismertetést (18-81)

meg egy közvetett dániai élménybeszámolót ott hadifogoly nagyapáról..(

Bogoly csapongó előadásán szorgalmasan jegyzeteltem (próbáltam), mert sokban inspirált, eszembe juttatott sokmindent (ez előadás után meg is beszéltünk, mondta miért nem szólaltam fel...miért? miért? )

 

pl amikor arról beszélt, hogy az egyén egy adott korszakban nem független tőle, a kor úszója, nem vezére ("Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált , merthogy virrad")

eszembe jutottak Simone de Beauvoirtól meghatározó olvasmányélményeim (egy adott korszakban): A kor hatalma, ill A körülménynek hatalma...

meg - a most nekem aktuális - családfa-emlékezet lelki tartalma, s hogy nincs rajtunk kívül a történelem )Mit elég frappánsan mostanában úgy is fogalmaztam meg, hogy mi vagyunk a történelem

többször idézte Pauler Ákost, akinek a nevével apám filozófiai-logikai tanulmányában találkoztam, s bosszantott is, mert számomra ismeretlen volt, miért is foglalkozik vele... Hát csak én voltam tájékozatlan-tudatlan...(?) Schopenhauer meg Kant meg Hegelről nem is beszélve)persze már ismerősök voltak!

na meg a befejezés válaszmondata küzdj és bizva bizzál - ami elmaradt azon az emlékezetes szolnoki vendégelőadáson, mit Pál Isti rendezett... megfagyott a levegő, mindenki várt, Ádám-Éva gyerekpárként háttal nekünk a szinpadon kézen fogva, felnézve, várt. de a biztatás elmaradt... (jogosan is, ha belegondolok)

nomeg , az is eszembe jutott, hogy unokám azért várta nagyon a 10. szülinapját, mert azt kérte rá ajándékul, s hogy végre elolvashassa (meg is történt egy nap alatt)

eseménnyé lett egy régi katona civil napló bemutatója...

megható, ahogy ismerősom egyébként még ált iskolából, rátalált apja kézzel írott naplóira a padláson (a háborúst már nagy sikerrel bemutatták, még Doberdóban is, olaszra forditva

ez egy civil napló, de benne vannak a nagy történelmi események, Makón, s ahogy a háborús témák lelkes szakértője a volt múzeumig Halmágyi bemutatta..gazdag vetített képekben is, mit igyekeztem fotózni, de szerencsére rákerült olykor a lelkes ismertető  :)

szólt többek közt a régi neológ templomunkról is (mit nem 64ben, hanem 65-ben bontottak le, javitottam (ő akkor a gimiablakból látta, én meg a szegedi egyetemről szerencsémre NEM

megemlitette, hogy valamikor "besurrant" (ezt rosszallottam, mondván is neki, nem kellett volna, nyugodtan beléphetett volna) de amiket mondott elragadtatva a templomól, az egyezett az én emlékeimmel, gyönyörű volt...a kupola, az arany csillagok a kék alapon

.... harmadik előadó lányom egykoron  iskolatársa, a szintén elkerülő Szabó Erika volt:

nagyapja Dániában volt hadifogoly, s bár jószerivel csak egy fénykép maradt erről, hátoldalán a dán helységnévvel- kutatott utána s egy könyvet talált is ahol erről volt szó....(a dánok viszonylagos vendégszeretetéről)

és rutinosan mindenki ősei örökségének őrzésére szólitott fel (nyílt kapukat döngetve)

Pálné vezetőnk kicsit izgatottan, elfogódottan  beszélt - lehet hogy az ünnepi forma miatt? 

jövő hónapban 35 éves fennállást ünneplünk (én nem rég vagyok csak jelen, de nem bántam megI

és az évi Hiradót is ismertetik, amiben azt hiszem most az én irásom is benne lesz., épp családi örökségről, nevesebb ősökről (igaz Móra és Tömörkény kapcsán)

április 

háromanyám mellett...

 anyu mellett nem unatkoztam

három ember volt - felváltva

hol depressziósan magábahulló

hol a legharmónikusabb barát

hol meg izgalmas-izgató mániás

én meg hasonultam  hozzá

minr egy kiszolgáltatott kameleon

azt hiszem semmilyen voltam

csak alkalmazkodtam

empatikusan 

(kollegáim rólam tudták mindig

hogy anyu hogy van)

most meg csak kutatom

milyen is voltam

valaha...

mert valamilyen

azért biztosan

azt hiszem nélküle

most lettem igazán 

semmilyen

se szomorú

se vidám 

se harmonikus

se

nagy teher volt nekem

hogy nem volt

önálló életem

most túlságosan is az

lehet hogy könnyebb volt régen

irányitott s változatosabb