2020. február 3., hétfő

bónus: tanulmány...

..a nőkről

ezt vetitették le bónusként a Páger-díj átadása után,mert hogy (a fiatal) Bodrogi játszott benne, ,ráadásul Páger Antal is... (emlékeztem a filmre, láttam tévében annak idején, tán ismétlésben is).Ruttkai, Kiss Manyi, Polonyi Gyöngyi, Latinovits, Básti, Várkonyi, Darvas játszanak benne! (Keleti rutinos rendezése), és döbbenet, hogy már csak Bodrogi él közülük, nomeg Venczel Vera, a kis üdvöske, de ők is hogy megöregedtek

a stori nagyon megcsinált volt, de bájos...

hogy múlik minden!



egyébként meg hadd jegyezzem meg, hogy az ominózus gyűrű végig ott díszelgett Páger mint tengerész kapitány ujján!!! :)


2020. február 2., vasárnap

Bodrogi, a rendhagyó Páger-díjas

a hagymaház  aulájában csoportosulást éreztem, hát ki áll a kör közepén, Bodrogi Gyula fotózkodik fűvel-fával, boldoggal-.boldogtalannal, mosolyogva, türelmesen, még a Páger szobrot is eltakarják,



aztán dedikálgatott egy fotelban,




majd elvitték a "főhadiszállásra"

nem is tudom hova, mert eddig minden kitüntetendő művész szólítás után lépett színpadra, a nézőtérről, Bodrogi meg ahogy meghallotta a nevét, oldalt, a függönyök mögül bukkant elő persze a vastapsra, amit kapott, szűnni nem akart, de még hányszor...viszont felismerve a helyzetet egyelőre visszament a függönyök mögé...(úgy látszik ott otthonabbul érezte dmagát mint a nézőtéren)

a polgármesterasszony beszélt, hosszan, s nagyon familiárisan, hangsúlyozva a Gyula megszólítást (bár a Téni bácsizások után ez nem is olyan meglepő), engem kicsit zavar),

úgy láttam, nagyon örült a gyűrűnek a  "Gyula", ,mindkét ujjára felpróbálta (szerintem már előre lemérték) s fel is húzta....azt mondta ebből él most hónapokig (meg a felesége főztjéből)



aztán elhangzott á laudáció (nem tudom ki írta) most a kuratóriumból csak Réz és Szalma voltak jelen...
azt mondta nem figyel oda, a rosszra, dehát a laudáció mindig csak dicséretet tartalmaz...

s végre beszélgettek, (Varga Mártával),a lényege az volt a beszélgetésnek, hogy a színész és a közönség a legfontosabb, és szinigazgatóként meg nem kell mindenbe beleszólni, a szakértők tudják a dolgukat... érdekes fordulat állt be a repertoárjába a legutóbbi években, egész komoly darabokban (klasszikus drámákban a Nemzetiben(Shakespeare, Gorkij, Madách) ) bár ő hangoztatja hogy a szórakoztatás ellentettje az unatkoztatás, és a szórakoztatás nem egyenlő a hahotáztatással...mert az is szórakoztat, ami elgondolkodtat, vagy akár elszomorít (nagyon egyetértek)

azért mi egy párszor nevettünk és ő is vidám volt... többször felugrott a helyéről, valami bemutatni....(nemhiába táncosként kezdte a pályát)

holnap is próbál , márciusban premier ,most én vagyok az öreg zsidó, a fúszeres..., a 13 almafában, bizony,a Trianon..., a végén majd rámfogják, hogy én vagyok az oka   mondja igaz maliciával.... (nevetés! :(

egyébként a Kibic értesülése szerint zsidó (származású)  lehet (anyai nagyapja eredeti neve Kohn Ármin, de ezt csak mellékesen, egyébként nem lep meg)

ja, mondott még valami érdekeset Págerről, (a Hattyúdallal kapcsolatban)először nem akarta, mert politikai tartalma van, de aztán köztünk maradjon jelszóval, elmesélte,  egyszer, a Hattyúdal stábjának,forgatása közben ebédszünet volt a kispesti piacon, és Páger azt mondta, hogy ő volt az egyetlen kommunista, 1944-ben, mert amikor megölelték egymást a Nemzeti SZinháznál a Szállasival , azt súgta a fülébe, hogy "ugye mégis maga jött el hozzám, s nem én mentem el magához" (hát..hogy ez mennyiben a kommunistaság kritériuma, nem tudom, de Gobbi is ott volt, s csak elnézően mosolygott)

ja volt egy gyönyörű pillanat, elkezdte énekelni a Villa negra nem apáca zárdát, és az egész nézőtér egy emberként s tisztán énekelte vele

ez az amikor valami beleforr a néplélekbe....

na és Süsü...! a hires egyfejű....

szeretnivaló, édes  ember... vagy ahogy a konferansz mondta búcsúzóul: csupasziv

Süt a Nap

Süt a Nap, élvezd!
Ne törödj vele
hogy mindjárt vége!

Hátha süt holnap is...

Jób magánya Makón

úgy tűnt pár percig hogy egyedül fogom megnézni a Jób lázadását, méghozzá a felújított változatát (láttam már párszor tévében, sose hagytam ki...) de aztán befutott még egy fiatalember,ketten voltunk a nagyteremben,, ő is csöndben, és egyáltalán nem zavart azaz hiányzott mások zajongása, (mint tegnap) az azért elgondolkodtatott, hogy mi tart ennyire távol egy várost ettől a filmtől, hát bizonyára a zsidó téma

pedig a film épp hogy hogy úgy mondjam, ökumenikus, egy zsidó házaspár egy keresztény kisfiút fogad örökbe (7 gyerekük elvesztése után), s szerepel benne egy kolduló barát (, akivel tanittatná a papa  keresztény hittanra a kisfiút,  a keresztény szomszédot segítik busásan.... stb )

borzasztó volt látni, ahogy mintegy megtagadják,letagadják, hogy ismerik, amikor őket elhurcolják a sárga csillagaikkal...csakhogy megmentsék



Mondtam hogy keresd a Messiást..- mondja még búcsúzóul a szekérre felszökött kisfiúnak a papa

A mama csak néz vissza szomorúan

A kisfiú pedig szalad a fák közt:

Hol vagy már Messiás, hé... Messisás...

(hát ennek akarná a folytatását megcsinálni, ennek a szomorú filmnek az én unokám.....gondolom happy endre, vidámra)

de ez a két öreg már nem szerepelhetnének benneazt hiszem...

nézem a plakáton a képüket, két remek szinész, micsoda átlényegülés (zsidóbbak voltak a zsidóknál, de legfőképp EMBEREK), én Oscart adtam volna nekik (ha ez egyáltalán jelent valamit)




2020. február 1., szombat

nincs más

nincs más
csak ez az élet
csak ez az egy
ne dőlj be
meséknek

nincs más
csak egy életünk
a többi bizonytalan
s ha van is valami
tán nem a mienk

nincs másik
csak ez

hát úgy vigyázz rá
egyetlen értéked
a tied

ne herdáld el
nem tart örökre
úgyse

anyaság , nagyanyaság

fura, átmeneti érzés kapott el,

hogy én csak loptam magamnak vagy ajándékba kaptam az anyaságot, nagyanyaságot,s nem érdemlem meg,  merthogy nem vagyok igazán se anya se nagyanya, mert ha az lennék, akkor csak az lennék, s semmi más

pedig tudom, hogy ez nem ilyen

s én akkor szerettem igazán az anyámat, ha mással foglalkozott, nem velem, akkor lehettem büszke rá

s most mégis...

sőt, még azt is tudom, hogy időnkémt már terhére vagyunk lányainknak (unokánknak még nem... talán, de egy idő után lehet, hogy ő is ránk un)

jó lenne tudni mindig a helyes  arányt....

1917 (2020-ban)

mostanában tudatosan is bővítem a repertoárt filmben, könyvben...olyasmiket is megnézek, elolvasok, amiket, korábban témájuk miatt távoltartottam magamtól

ne legyen semmi se idegen tőlem, ami emberi

bar hogy a mai háborús  témánál maradjunk, a ma esti filmnél az 1917-nél, ennek a jelenetei nem is voltak mindig "emberi"ek, embernek valóak,,,(bár a mélyén, a főhös(ök) szemszögéből mindig ! de a háború borzalmas dolgokat tud produkálni, s ez a mű nem volt mentes borzalmaktól sem, mégis összhatásában igen,  lehet mondani szép volt (még egy bombázott, romokban keverő városnak is megvolt a hátborzongató esztétikuma),,,




vagy ahogy egy katona csodálatos énekét úgy hallgatta némán a fáknak dőlve egy egész hadoszlop,  mintha maguk is fák lennének,,,, a legvégén is hősünk egy fának dőlve gondol haza....


fák? a cserersznyefákról beszéltek, a barátjával, hogy a kertjükben olyan volt mint a hóesés,  és ez mentette meg a sodró vízben a fuldoklástól,hogy cseresznye virágszirmok hullottak a vizre,,,) (jutott eszembe Veres Miki felejtheteten verskezdete: Cseresznyefákról hull a hü, nem is hó az, mert nem olvad, játszani kellene Ilo, valami holnemvoltat)

 de még a lövészárkoknak is megvolt a maga mértani szépsége a borzalmak mögött és mellett...

de az emberben óhatatlanul felmerül, minek ez az egész,öldöklés, és hiába akadályozza meg félig--.meddig hősünk a támadást, lefújják, de mint mondja a tábornok, majd később kapnak egy ujabb parancsot támadásra, mert mégis csak végül is harcolni kell ("...harc lesz, a végsőkig")

harcolni önmagáért

pusztítani

társa úúgy hal meg, hogy egy ellenséges katonát akar megmenteni, s az szúrja le!

azt hiszem, minden okunk megvan rá, hogy gyűlöljük a háborút...

de mögöttem két srác végigropogtatta, colás  konzervvel, kukoricával , és röhögéssel az egész filmet

vajon miért jöttek el?

majdnem az én szokásos helyemre ültek, mert én a szélén , még nem volt meg az esti telefonom, azt vártam, hogy ki tudjak lépni...

így is történt, már nagyban beszéltünk, mikor kérdi lányom mi van velem, meséljek, mondom moziban vagyok...de nyugodtan beszéljünk,  mert nem történik semmi a filmben,  két katona menetel,... semmi nem történik velük,,, hát tévedtem,,, nagyon is sok! szinte elviselhetetlenül, gazdag fillm  lett, minden értelemben......