kiállitások - . kerámia 1.

tobzódunk, egy nap két kiállitás is nyilik, impozáns helyeken, a levéltárban kerámia-, a könyvtárban fotó-

4-re a levéltár kis köralakú galériájába zsúfolódunk, de megtelik a lépcső is meg a nagyobb kutatóterem

hőség van, én behúzódom egy sarokba (féltem az időközben megsérült lábam is a tömegtől)

de kiderül elég rossz helyre álltam, a beszédet mondók mögött szinte, lásd a képen

node sebaj

élveztem a beszédeket is, (bárgyú mosolyom tán ezt tükrözi) igazán, még a polgármesgterasszonyét is, aki tényleg komolyan veszi, hogy legyünk (újra) Maros-parti Konstantinápoly, és ennek jegyében nyitja meg a páratlan kultursorozatot.... , na meg a szobrász Kis Jenő jobb hiján még anekdótázgat is

és a kerámiák tényleg gyönyörűek , nagyon jól kiemeli a mázak élénkségét,  (aminek bűvöletében alkot - a selfmademan kerámia művész (szobrászkodás, textilművészet után)

már a másik killitóhelyen gratulálok neki, összefutva, mondván szépek a kerámiái, de ezzel persze nem mondtam újat, legfeljebb megerősitettem hogy nekem is tetszenek, hiszen pironkodva fogadta az agyondícséréseket a placcon is....(de hát az igaziak mindig szerények)

---

gyerekkorból a jövő és a valóság

a gyerekkoromban az volt a legjobb, amit a jövőmről elgondoltam

azt hiszem ebből nagyon kevés vált valóra

de nem baj

lett más

és egyáltalán lett jövőm

ez nem semmi


julius 25

bolero

a bolero volt a kedvence
barátnőmtől hallottam
(ő mindenkiről mindent tudott)
szép fiú volt és titokzatos
tetszett  nekem
talán szerettem is
(mig le nem beszéltem
magam róla
szokás szerint
mielőtt bármi
történhetett volna)

évtizedek múltán
találkoztunk az utcán
épp gyereket vártam
második? kérdezte
nagy hasamra mutatva
csak első -szabadkoztam
mindig mindenről lekéstem
(de azért célba értem)

(nem hallok róla
újabb évtizedek óta
semmit-

él.-e, hal-e
jobb nem tudni)


(emlékcserepek)

átölelt

Jó lenne már zöldágra vergődni Isten (és a túlvilág)  kérdésében. de úgy tűnik, ez titok.

 vagy legalább is nem lehet örökre megszerezhető s örökérvényű bizonyosság(?)

De mostanában olvastam valami biztatót. Véletlen(?) bukkantam rá, a könyvtárban.

Azt hiszem Czigány György írja egy folyóiratban megjelent Adyra gondoló versében ezt:

"Haláltusában hadd segítsen
 hogy egyszer átölelt az Isten"

hát mindig nem ölelhet, de egy ölelés is elég...kell hogy legyen segítő bizonyosságnak

Ady hogy is írta ? (mert erre reflektál Czigány)

"Mikor a lelkem

roskadozva vittem

csöndben és váratlanul

átölelt az Isten"

Ha visszagondolok, legalább egy ölelés már nekem is kijárt... ha régen is volt, elégedjek hát meg vele, és merítsek belőle erőt

mert s megint Ady.

"őt , a fényest, nagyszerűt
mindörökre látom"

Pedig ugyebár csak egyszer ölelte meg?!.... és mégis.... mindörökre...

,
aug 1

H.Á.

hátat fordított a világnak
ne bosszantsa tovább
tanitotta eleget

hiába....


aug 1

alvászavarok

julius 24

El-elalszom napközben is, akár estefelé, és fogalmam sincs, mennyi időkre. Van , hogy csak tiz perc, egy óra, hrom-négy óra, teljesen elvesztem az időérzékem, igaz, álmos vagyok, de a végtelenségig, igy vissza-visszaalszom.

Nem tetszik ez nekem

***

július 25

Mozgalmas álmaim vannak, de felébredve nem emlékszem semmire. Egyébként is olyan rövideket alszom, nem is értem, hogy fér bele annyi minden, akár elfelejthető

Romlik az emlékezetem is

Csak emlékeznék jobban az ébrenléti történésekre legalább

*****

július 26

Óránként ébredek fel. mire?  s mindig elcsodálkozom, hogy csak 50-60 perc telt el. Sokkal többnek tűnik. (Jaj, de hosszú lesz egyszer, miből nem ébredek fel)

***

július 27

Álomban , félálomban irtam egy verset-

6 sorost

Nem hittem, hogy elfelejtem

De persze hogy...


***

Valami felébreszt idő előtt, és elég gyakran. Teljesen váratlanul, Mintha nem engedné a testem vagy lelkem máshol lenni, mint ahol vagyok

A valóságba kapaszkodom,elszakíthatatlanul

****

július 29

Nem tudok elég rövidet aludni ahhoz, hogy ne tűnjön hosszúnak

Fogalmam sincs ébredéskor, hogy hány óra, sőt hogy milyen napszak van. de mindig meglepődöm amikor kiderül, hogy milyen kevés idő telt el elalvásom és ébredésem közt

Valami mindig felébreszt

Ki kéne találni az okát

ősz felé

akik megőszülnek
beletörődnek
az elszintelenitő ,
pusztulásba
eliminálódnak mintegy

pedig nézd az őszt
mennyire tarka
ezer szinben
pompázó
búcsútüzijátéka,,,

az élet martaléka

julius 22