juuuli mamaaa
nem tudom lekottázni, de ezt hallom a telefonba
az első szótag és az utolsó kétszer annyi mint a többi
a második hang lejebb van mint az első a harnadik feljebb stb
na szóval ezzel köszöntött este fél 9 tájákén unokám, s még meg is magyarázta, hogy ne legyek magányos
és elöre is bocsátotta hogy holnap és holnapután és aztán is örökké igy lesz, hogy jó éjszakát fog kivánni nekem
hát nem megható?
(s ugyanakkor egy nagy kópé is, de azt már nem mesélem el , miért és hogyan,..:)
julius 1
2019. július 2., kedd
pesszimizmus?
mindenki óv a pesszimizmusomtól, mintha attól kéne félni, hogy felfal
pedig az csak realitás, mivel sokan nem akarnak szembenézni
de mit tegyek ha ilyen a legbelsőbb természetem
s magamból nem tudok kilépni
nem is akarok
igy jó
látom az árnyékot is
annál jobban becsülöm a fényt!
junius 28
pedig az csak realitás, mivel sokan nem akarnak szembenézni
de mit tegyek ha ilyen a legbelsőbb természetem
s magamból nem tudok kilépni
nem is akarok
igy jó
látom az árnyékot is
annál jobban becsülöm a fényt!
junius 28
2019. július 1., hétfő
madártávlat
én már magasból nézek mindent
nem látom az apró-cseprő semmiségeket
de a nagyobb összefüggéseket igen
nem látom az apró-cseprő semmiségeket
de a nagyobb összefüggéseket igen
jaj nekem
****
minden átsuhan rajtam
ha nem rögzítem
de minek is rögzitem
ha nem rögzítem
de minek is rögzitem
az életem suhan el
hát legyen
hát legyen
****
junius 28
junius 28
kései konferencia a deportálásról
15 éve itt hányódik az iróasztalomon előttem, 2 dvd a téglagyári memento, meg a Borról szóló is, nem volt még bátorságom betenni a számitógépbe és megnézni
ma rákényszerültem, bementem egy konferenciáéra Szegedre, aminek első napirendi pontja ez a film volt , majdnem egy órás
75 éve, hiába... egyre mélyülnek a dolgok, nem enyhülnek, s ezt más is kimondta
a két - a film alanyaihoz képest meglehetősen száraz, tudományos eladásra eztán került sor
kiderült számomra - a kérdéseimre adott válaszok nyomán is - pár eddig homályban maradt részlet a deportálásunkról:
Strasszhoffban meg maximum 2 hétig lehettünk, s mivel ott volt az elosztás, és onnan vitték el a gyerekeket Auschwitzba, itt dőlhetett el, hogy anyu . vállalva a hadigyári munkát, megmenekültünk (Zlabingsba)
s hogy egyáltalán hogy is kerülhettünk a 3. a megmenekülö szerelvényre Szegeden, ez is több komponensű
oda kerülhettek, prominensek (utódai), (drága nagyapa!),munkaszolgálatos hozzátartozók, )drága apám)... Kasztner közreműködésére is, meg a bécsi polgár mester (munkaerő) kérésére....
nomeg a véletlen(?) , meg hogy nem kell tolongani, sietni (kérni az első transzportba kerülést...akár csak Borből...) talán jobb kivárni a dolgokat, nem elsietni... (vagy ki tudja - ördögi dolgok voltak ezek)
és nem gyógyul a seb, azt mondják meg kell és (nem) lehet bocsátani, és megbékélni kell
ez is igaz, de nehéz, egyre felfoghatatlanabb és ezzel együtt egyre nehezebb
nem is tudom, talán örülnöm kell, hogy viszonylag öntudatlanul (másféltől két és fél éves korig) élhettem át, hogy túlélő vagyok, de szinte csak a szabadulásunk óta vannak csak igazi eleven élményeim.... átéltem, de mégse.... még "szerencse"... nem kell megközdenem az emlékezés szörnyűségeivel, mitn a film szereplőinek....
ma rákényszerültem, bementem egy konferenciáéra Szegedre, aminek első napirendi pontja ez a film volt , majdnem egy órás
u.n. holokauszt túlélő alanyok (már 15 éve is idősek-) beszéltek , emlékeztek, felkavaró volt látni, különös egy dr Polláknét (aki távoli rokonunk is, édesanyja révén, és épp róla mesélte, hogy milyen váltott módszerekkel próbált ügyelni arra, hogy kislányát óvja, hogy a z minél kevesebbet tudhasson meg a külvilág egyre fokozódó borzalmaiból, rossz volt látni, aztán, hogy az emlékezés mennyire megviselte (a film rendezője említette is később nekem, hogy rosszul is lett!) (hát én is... be kellett venni egy nitromintet, és a visszafelé buszon se voltam valami jól, pedig rögtön hazajöttem),ahogy lezajlott a konferencia, s még a kérdéseimet is feltettem ami előre gyártott volt, s még beszélgettünk is (sokan voltunk,...)
75 éve, hiába... egyre mélyülnek a dolgok, nem enyhülnek, s ezt más is kimondta
a két - a film alanyaihoz képest meglehetősen száraz, tudományos eladásra eztán került sor
kiderült számomra - a kérdéseimre adott válaszok nyomán is - pár eddig homályban maradt részlet a deportálásunkról:
hogy 1944 junius 16-tól 28-ig voltunk Szegeden, előbb az újszegedi focipályán majd a szegedi téglagyárban
Strasszhoffban meg maximum 2 hétig lehettünk, s mivel ott volt az elosztás, és onnan vitték el a gyerekeket Auschwitzba, itt dőlhetett el, hogy anyu . vállalva a hadigyári munkát, megmenekültünk (Zlabingsba)
s hogy egyáltalán hogy is kerülhettünk a 3. a megmenekülö szerelvényre Szegeden, ez is több komponensű
oda kerülhettek, prominensek (utódai), (drága nagyapa!),munkaszolgálatos hozzátartozók, )drága apám)... Kasztner közreműködésére is, meg a bécsi polgár mester (munkaerő) kérésére....
nomeg a véletlen(?) , meg hogy nem kell tolongani, sietni (kérni az első transzportba kerülést...akár csak Borből...) talán jobb kivárni a dolgokat, nem elsietni... (vagy ki tudja - ördögi dolgok voltak ezek)
és nem gyógyul a seb, azt mondják meg kell és (nem) lehet bocsátani, és megbékélni kell
ez is igaz, de nehéz, egyre felfoghatatlanabb és ezzel együtt egyre nehezebb
nem is tudom, talán örülnöm kell, hogy viszonylag öntudatlanul (másféltől két és fél éves korig) élhettem át, hogy túlélő vagyok, de szinte csak a szabadulásunk óta vannak csak igazi eleven élményeim.... átéltem, de mégse.... még "szerencse"... nem kell megközdenem az emlékezés szörnyűségeivel, mitn a film szereplőinek....
szigorú tekintet
mi maradt meg
több évtizedes
tanitásaimból
több évtizedes
tanitásaimból
csak egy szigorú tekintet
rettenetes
rettenetes
pedig tanítványaim szerint
nem is voltam olyan szigorú
nem is voltam olyan szigorú
milyen kedvesek
junius 28
a rejtett mondandó
lgen, lányom nem arról ir amiről, mindig ott van mondatai mögött valami más, talán fontosabb is, elrejtve
az eheti tárcájában is, mit Térey János emlékére ir.-de egy szót se emlit Téreyről..
ellenben hosszan ír arról, amikor Marcello Mastroianni halálhírét vette 12 éves korában, mint egy bombatámadást (akárcsak én Gerard Philipe gyászhrét 15 évesen)
és még mindig talán nem ez a legfontosabb mondandóia , mert maga is csodálkozik miért pont ekkor, először ért el a gyász....Hiszen volt már előtte is veszteségem sok. Az apám, a nagyanyáim. A nagyapáimat nem is ismertem.
és akkor itt élesen előbukkan egy eddig rejtett mondandó:
Nem fért el bennem több megrendülés.
hát igen,,,
(s a többi néma csend)
és hiába az utolsó bekezdés a gyászok furcsa természetéről okos eszmefuttatás, mit a lapok előzetesben kiemeltek, a legfontosabb s személyes mondat már elhanzott:
nem fért el benne(m) több megrendülés----
az eheti tárcájában is, mit Térey János emlékére ir.-de egy szót se emlit Téreyről..
ellenben hosszan ír arról, amikor Marcello Mastroianni halálhírét vette 12 éves korában, mint egy bombatámadást (akárcsak én Gerard Philipe gyászhrét 15 évesen)
és még mindig talán nem ez a legfontosabb mondandóia , mert maga is csodálkozik miért pont ekkor, először ért el a gyász....Hiszen volt már előtte is veszteségem sok. Az apám, a nagyanyáim. A nagyapáimat nem is ismertem.
és akkor itt élesen előbukkan egy eddig rejtett mondandó:
Nem fért el bennem több megrendülés.
hát igen,,,
(s a többi néma csend)
és hiába az utolsó bekezdés a gyászok furcsa természetéről okos eszmefuttatás, mit a lapok előzetesben kiemeltek, a legfontosabb s személyes mondat már elhanzott:
nem fért el benne(m) több megrendülés----
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)