2019. június 12., szerda

nem lesznek már....

nem lesznek már friss beszélgetések
órákig tartók, éjszakába nyúlók
nem prolongálhatók
nincs kivel

akivel volt,
már nem emlékszik
semmire
elveszett

s különben is az öregek
korán fekszenek
azt hiszem

nem tudom,
én bagoly
vagyok
éjjeli

s csak körmölöm a gondolataim
magamnak
(vagy a facebookon
ami majdnem ugyanaz)
vakon

mit mondhatnék
egy kérdést kapok unos untalan
hogy hogy vagyok

az élet legunalmasabb
kérdése ez
bár válaszai változatosak

hiszen annyi testrészünk van
s hol ez hol az
akadozhat

de engem nem ez érdekel
hanem még mindig az a sok titok
mi bensőnket töltheti el
világunk szemlélésekor

****

de nincs kivel megbeszélni

magamban vagyok


junius 7

nyomok

NYOM NÉLKÜL ELMENNI
nem szabad

van két nyomom
lányom és unokám

ez is valami?
a legtöbb!

majd ők csinálják
tovább

nálam jobban

(én már elfáradtam)



junius 7

2019. június 11., kedd

deja vu

előttem ment az úton, pár szál sárga virág már volt a bal kezében, s néha leguggolt , szedett újakat hozzá az út szélén..

furcsa dejavu érzésem lett, mintha saját magam láttam volna jópár évvel ezelőtt

csak a Maros-part felé vezető töltésoldalon

igy szedegettem én is az utam menti virágokat. kislányként.. anyámnak


junius 6





régi lakcim, régi emlékek

megjött a levéltári Marosvári féle 56-os könyv fizetési kalkulációja; az nka végre kiszámolta 2612 Ft jött ki...

(mit kezdenek azzal 2-sel, ez majdnem olyan mint legutóbb a 2ft-os gázszámlám )


épp gondoltam a levéltárra, így gondoltam máris megyek, s fizetek,legyünk túl rajta

hát nem lehetett véletlen, mert így érdekes dolgot tudtam meg...egy érdekes beszélgetés lett a folyománya

a számlához kérték a lakcímem, s majdnem a régit mondtam, spontán, ösztönösen: Szegedi u 26c

most  a Balla Bútor - mondja a számlakiállító munkatárs  (az, a fene egye meg,,.) (egyre mélyebb bennem a régi emlék s az nem tűr más tulajdonost csak bennünket, csak nekünk lehet közünk ahhoz a házhoz - emlékeimben legalább is, és az érinthetetlen)

volt ott valaki, aki megszólalt, igen, ő volt a régi házunkban, személyesen., anyukámmal, jól emlékszik, anyukám meghívta, a könyvtárból (ahol dolgozott), és megmutatta neki a rajzait, festményeit....

(később kiderült, hogy a fiú képzőművészeti főiskolára készült akkoriban, ennek kapcsán...)

hát majd elájultam

de nagyon jólesett, hogy van még valaki akinek nem Balla Butort jelenti a Szegedi u 26 c

és mik derülnek ki anyukámról utólag is....:) (csupa kedvesség, szivélyesség és közvetlenség)


junius 6


vétek...

vétek úgy végigélni az életet, mit kimért ránk a sors, amivel megajándékozott, hogy nem ürítjük ki teljesen poharát

éldegélni félig-vakon, félig-süketen

vétek csak úgy

de miért halnak előbb,, kik nem így teszik, kik intenzíven élnek, igazán élnek

miért halnak előbb?


június 7


(még mindig T.J. hirtelen halála kapcsán)

alvás-álom-ébrenlét

olyan éberen alszok, hogy szinte nem is

és össze-vissza álmodok

úgy alszom el, hogy megjegyezzem őket, és meg is jegyzem, de csak pillanatokra,mert jön a visszaalvás újabb álmokkal

csoda hogy sose vagyok kipihenve?!

május 29

ónémet szék

naszóval az a bizonyos ónémet szék, a kiszombori Rónaiak kiállitásán,itt van:

megszólalásig ugyanilyen székünk volt, az ónémet ebédlő garnitúránk részeként, ami állt még egy nagy asztalból, egy hatalmas, tálalóból és egy trümóból....

itt nem a hozzávaló bútorokkal van együtt, stílusban se illik hozzá se az asztal , sem a tálaló (a vak is látja!)

mondja is a kiállítás kommentátora, M. Attila, hogy a bútoroknak az a története, hogy széthurcolta a zombori nép... (és úgy szedtek vissza  néhányat belőlük, a kiállításra, ezért a szedett-vedettség? vagy nem is tudnak róla?)

én mondom , hogy nekünk ugyanilyen székünk volt, erre Attila, lehet, hogy épp a Rónaiéktól származik...

elöntött a düh, még hogy rablásből ? mi , "a gazdag Löwingerek" . nem raboltunk TŐLÜNK RABOLTAK!

tudja...(?) - vissakozik

de a fullánk ott maradt (pl a Bösendorfer zongoránk emléke mellett...)

még most is elönt a düh....