2016. június 9., csütörtök

menjünk, menjünk


Menjünk, menjünk


rángatja a kisgyerek
anyja kezét
ki megállt
útközben
beszélgetni
valakivel
de az
rá se hederit
beszél tovább

s a gyerek is
mondja egyre
menjünk már…..

s jut eszembe
én is ezt tettem
mikor
anyám minden
sarkon
útonútfélen
leállt
ha szembejött
egy ismerőse
s beszélgettek
felettem
rám se
hederitve


ó de dühös voltam
bosszankodtam
akár ez a gyerek
itt most előttem
ki leroskadtam
egy padra
jártamban
keltemben
elfáradva

s már nem akarva
sehova se menni
csak pihenni

hova is siettem annyira
mi volt olyan sürgős
mikor anyám megállt
minduntalan

ez a gyerek tudja?

Vagy csak hajtja

az életenergia

2016. június 8., szerda

in memoriam Felisz néni


az borzasztó volt
mikor anyut
iskolából
hazajövet
eszméletlenül
találtam
(valamit bevett)
gondolom
nehéz életéből
elege lett…
átmentem
a ház másik
nagyobb részébe
ott volt telefon
nálunk már az se
se konyha se előszoba
államosították mindenünket
s a házunk nagyobb részét is,
a kórházigazgatónak
utalták ki
neki is annak idején
a magánklinikáját.
vették el
s ölték meg
első feleségét
(zsidó lévén)
a háborúban
megölték
kinek anyjával
Felisz nénivel
költözött ide
meg második feleségével
és annak kislányával
klárival laktak itt…
a mi egykori családi
házunkban
mire költött a KIK
szemben
a mi romladozó részünkkel
amivel nem törődött
ahogy velünk se senki


Klárival.
néha játszottam
ő törte el a vitrinből kivett
havas üveggömbben sielő figurám,

mit nagyanyám küldött Hollandiából,
papirszalvettát gyűjtöttünk,
néha játszottunk együtt
most is velem volt…
értetlenül de kicsit
együttérezve velem
s bénán cidrizett
de Felisz néni vette
kézbe ügyem
és a telefont
mindent elintézett
ő telefonált
Felisz néni
a zord
kinek megölték lányát 
a háborúban
(akár az én apám)
és ki mindig szótlan
és decens volt
most ordított
bele
a telefonba
pedig korábban
szavát se hallottam soha
egy szót se szólt hozzám
rám se nézett
(anyuval néha beszélt)
de korábban soha
egy szót nem váltott velem
szikár volt
és kemény
megközelíthetetlen
(vagy csak fásult
és elkeseredett
szomorú)
nem kímélte magát
(még télen
se hordott semmit a fején
és sose engedte
hogy lefényképezzem)
most nagyon erélyesen
s sürgetően telefonált
némi huza-vona után
egyszer csak
markánsan
felcsattant a hangja:
a telefonba ordította
„értsék már meg
amiről szó van:
emberélet!”
erre már
a mentők egyből kijöttek

s mi megmenekültünk…..

újra,
egy időre

hála Felisz néninek…

ki a saját lányát
nem menthette meg


2016. június 6., hétfő

a múlandósággal szemben





Gyorsan  nyíló s hervadó
rózsák közt töltöm múló
napjaim. Szélben.

Irom ami felötlik bennem
s lefotózom ami köröttem van.
Néha e kettő ugyanaz.

Szelíd és gyönyörű. Harc.

Élet. Amíg tart.






2016. június 5., vasárnap

a kisérlet folytatódik? árnyalódva

....mármint a jó dolgok gyűjtése, akaratlanul  is, u.i. arra jöttem rá, minél inkább van ezek elvárása, annál inkább gyülekeznek. Amire és ahogy figyelünk, mindig az kap prioritást, így aztán át is lehet hangolódnunk rájuk

-ébredéskor álomnyomok nyomokról (örülök, hogy hasonlókép maradhat(unk) a mi matrixunkban, mint ahogy az interneten se törlődik olyan egyszerűen, ami felkerül(?),,,de rögtön a radir, radirozás betársul emellé,  már ébren...

-reggel csetteltem Izraelből valakivel, a szegedi Virág cuki újranyitása kapcsán ill. az Anna vízről, amit - mint közölte - egyik oldalági felmenőjéről neveztek el...kedves,közös ismerősökre is bukkantunk.. a régi Makóból....

-meglepően kellemes, szellős az idő kint

-a kerékpárjavitónál nyitva a kapu, már záróra után is kapok levegőt mindkét bicikligumimba (pedig csak a hátsóba kértem)

-ebéd friss, klasszikus rántott szelet (a pincér bevallja őszintén, hogy a húsleves most nekem zsiros lenne, mert már az alja)

-ráakadok a Délmagyarra benne a szokásos szombati kedvenc szivmelengető  Darvasi  (vagy inkább Sziv tárca., kisbeszéde, vigasza az árvaságról. Ami messziről nézve s az ő leirásában ugyancsak szép lehet.

-megint tarka , ragyogó rózsák sorfala közt vezet a bicikliutam a fürdő mögött

itt leülök egy padra, és több gyönyörűség vesz körül



-a hagymatikum szürke tornya fölött kameleonszürke felhők változó rajzolatai (Képzőművész is megirigyelhetné a háttérrajzot és koloritját)                   (de hát művésznek is a természet és/vagy  (majdnem mindegy) Isten a legnagyobb)

-de szépek a felhők nem csak a hagymatikum fölött, mindenütt, azok a felhők a legszebbek, amik mögött sejlik a nap

-a Nap néha kibukkan, olyankor felragyogtat mindent, ilyenkor a rózsák színei még élénkebbek, s rajtam is a királykék...és melegít

-madárcsicsergést is hallok az autózaj fölött, vidámak . fecske ficserg... gimiben sokat fecsegtem (én is) órán , beírták az ellenőrzömbe, most ennek is örülök, utólag, jókedvű lehettem, akkor... mégis, talán

-a szél úgy rezegteti a fán a leveleket, mintha kommunikálnának, mintha szóra akarná bírni őket (utólag jut eszembe, ezt is Petőfi szépen megírta: beszél a fákkal a (bús, őszi) szél..."

-de  a madarak tényleg kommunikálnak, jókedvűen, változatosan, vidáman valóban

-a szökőkút vizének halk aligcsobogása, mikor mellette elmegyek

-ébredési(álmodási?) gondolatfoszlányaim nyomhagyásról (mint az interneten, a mátrixunkban is)meg a radir/ozásról) tán sikerül félig-meddig megfogalmazni egy haikuban:

ami nem törlődik

nem viszi radir
van ami mély nyomot hagy
van. s ez nem panasz

-az út végén kanyarban váratlanul elémbukkan még egy rózsa


-már otthon, kis de jóleső biciklikörút után, tvben film Petőfi 73. jut eszem Paál Isti Petőfi rockja is 73-as... azok a hatvanas, hetvenes éveink... elvesztett ifjúkorunk...mégis jó visszaemlékezni rájuk...

-fb-on valaki idéz Kosztolányinak tulajdonítva egy mondatot, ami amúgy alapkérdés -de nekem rögtön gyanús - és tényleg, nem ő, hanem Karinthy a szerző .Különös eset

..."De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?"

-régi egyetemi barátnőm felhivja figyelmet egy irodalomtörténész (Angyal Zsuzsa) új könyvére regényféle Kosztolányi életéről, a 8. fejezet különösen érdekel, "melyben Desirét...egy titkos társaság tagjává avatják."...mert ez az életrajzi mozzanat találkozás a nagyapámmal....(mert épp ő, dr Gonda Jenő volt a főtitkára ennek a titkos társaságnak) beirom, hogy ez a fejezet különösen érdekel (hiszen nagyapám vette fel , mint főtitkár a "titkos társaságba"), majd, hogy amúgy Kosztolányiból ("Desiréből") szakdolgoztam anno 1966. s a könyviró gáláns reagálása:őt meg a szakdolim érdekli , viszont

-végre sikerült telefonon beszélni kanadai unokabátyámmal, már ideges volt, mert azt az üzenetet kapta a vezetékesemen, hogy ki vagyok kapcsolva (pedig csak a kagylót nem rakhattam vissza, mikor a mobilom kerestem a vezetékesen)..(előtte smsek nekem, lányomnak, ő engem hiv, tud...megtudom unokabátyámtól, mindenki jól van, V is!:), D jön hamarosan Magyarországra...

-eszembe jut, milyen jó, ha rámtört az éhség, ehetek, ha az álmosság, később, eldönthetem kávét iszom vagy alszom (persze, előbbi lett)

-vásárolok,hogy holnap ne kelljen kijönni,  megint csavart mozdulat, a kocsiból a pultra rakosgatás közben, de most nem csípődött be annyira, mint szeptemberben a fürdőszobában, a kád és mosdó derékszögében,, és utána 4 hó...fájdalom, most nem lehet

itthon tv Trianon könyv Trvko műsorában,



kiderül számomra, hogy Sátoraljaújhely 1920-ban ketté vált és Szlovákiához került egy része Trianon miatt, jó tudni. mert ha mégis meglátogatnám őseim (Gonda/(Guttmann) egykori lakhelyét ...lehet, hogy Szlovákiában kell keressem....?!

- lányom hív játszótérről, hallom unokám kedvderitő hangját is, mellőle. Örülök ha hiv a lányom telefonon, de mindig figyelmeztetem,- ha ez akkor történik , ha fiával van -  inkább figyeljen rá.  Én is , ha hallom a hangját, a csacsogót,  a telefonba, ...
Mikor már elaszik a gyerek, beszélgethetnénk többet, még,de elengedem lányom, mert álmos lehet.. és hallom,telefonálás közben is  pakol -

-a Száműzött filmből Tom Hanks tekintete a négyes úton..(indent elvesztett) . és most hova...

--az éjszakai Hitchcock filmbe belealszom (de úgyis láttam már)--- aludni meg  jó.mégha  hajnalban fel is ébredünk (a derékfákjásunkra), de végül is felébredni is jó! addig jó...

------


az van igazán, amire a figyelmünket fókuszáljuk  (a derekamra moat nem)

ha nem figyelsz valamire (valakire), az olyan , mintha kétségbe vonnád, tagadnád a létét.

KISkoromban milyen fontos volt, mielőtt csináltam valamit (akrobatikus bravúrt, ügyességet) Anyu, figyelj! sose maradt el...és ő (ha) figyelt,  akkor még ügyesebb  voltam , a figyelmétől...

Ha figyelünk valakire, megerősítjük a létezését. Éltetjük.

De mindenre figyelni kell , a jóra, de a rosszra is. visszalépek az egyoldalúságból. Fáraszt is. Mint minden egyoldalúság és hamisság, torzítás.

viszont mindent nem fogok leirni, ez más kérdés. Bár itt is különböző vélemények lehetnek.

nemrég találtam rá anyukám egy mondatára: (mondta, nem irta, csak én lejegyeztem - de milyen jó:igy megmaradt.

Nem kell mindent leírni, 

Szilasi viszont a makói könyvtárban Grecsó könyvbemutatója közepette pont az ellenkezőjét mondta:, 

Mindent le kell írni!

Igy teljes a világ . A maga összetettségében (bipolaritásában is),  és ellentmondásaiban. minden lehet igaz. (és mindennek az ellenkezője is)  miénk a döntés.

de biztos nem fogok mindent leirni, elmondani már.... ez lehetetlenség. és hallgatni se fogok (tudok)
de szétválasztani se jót és rosszat ("jóról, rosszról nem gondolkodom"(J.A:)- fárasztó és erőltetett.)s különben is utólag kiderülhet, hogy a jóból rossz lett, s a rosszból jó....

maradjon az összetettség, a jin és jang... a lényeglátás és a figyelem...



2016. június 4., szombat

jó mozzanatok gyűjtése

tegnap kipróbáltam, legalább egy félnap, hogy összegyűjtöm azokat a jó dolgokat, pillanatokat, benyomásokat amik érnek: (állitólag ez jó szorongás, depresszió stb ellen):

a fb-on egy régi tanítványom "szíven üti" egy régi hármas (generációs)fotónk (anyu, én, lányom ), mert pont igy emlékezett ránk...

finom az ebéd (házias, bár éttermi): zöldborsóleves, paradicsomos húsgombóc


"Jól sikerült a vezetés :)" olvasom lányom sms-ét , 2 példányban is


."Olyan  szépen hordja a haját"...kiált utánam egy cigányasszony, aki kávézgat az áruház párkányan ülve.


 Könyvtárban egy Nagyvilágban csupa ismerős név- (majdnem időutazás), Camus: Bukásáról, (Nádasdi az új Dante fordításáról magyarázkodik (jut eszembe , lányom a könyv szerkesztője)- de Barthestől ez a mondat csimpaszkodik belém" úgy írni, mint Proust, de ma"- én is ezt szeretném, de lehet-e...(ugyanakkor ő (is) fragmentumokban , beszédtöredékekben ír!) Sartre-ről is... olvasok (régi kedvenc)

a Nagyvilág makulátlanul tiszta...(::)

jó kávé, teraszon, (s most nem is hull bele semmi...)

6 után már várt hívás lányomtól, Margitszigeten vannak bölcsiből, játszótérről unokámmal és játszótársával s annak anyjával, a szökőkútnál...jókedvűen.

Virtuózok  a tévében! A nagybőgős , Tamás, aki líraian játszik , magas hangokat is, Schindler listája....rá szavaztam volna, ha szavazok, de így is ő nyert!

Öröm nézni a zsűri arcát is , (Miklósa Erika! aki énekel is...) végig...nem kritikusok , zeneélvezők, ők is. A zene maradéktalan  öröm.

http://www.mediaklikk.hu/video/kokeny-tamas-masodik-produkcioja/

.......

aztán rájöttem , hogy mindez a dolgok egyik oldala,és mindennek van egy árnyoldala is, amit elhallgatunk...de mi lesz azokkal. szerintem épp azokból lesz a depresszió! amiket  elfojtunk nem mondunk ki, nem irunk le!    nem biztos, hogy annyira bölcs volt az a napórás....(aki csak a derűs órákat vette tudomásul,) (Madách)Lucifere - sajnos jobban fején találta a szöget :" Az élet mellett ott van a halál,/ A boldogságnál a lehangolás,/ A fénynél árnyék, kétség és remény. -"

szembe kell nézni mindig a dolgokkal a maguk teljességében

de most ezt játszottam , ..nem írom le a többit (de tudom, és gondolom)

azt hiszem számomra nem járható út. nincs csak "napos oldal"drága tanítónénim...és az élet nem csak szépségeket tartogatott számomra,  bár még mindig átmegyek a túloldalra , ha csak ott süt a nap.

2016. június 1., szerda

az az erőltetett mosoly


egy műtermi fotózás emléke

a fényképész bácsi
kitekerte a nyakam
a híres Homonnai
műteremben
az emeleten

és könyörgött
hogy mosolyogjak már
végre egyet
vagy nevessek
addig nem fotóz le

végül ő győzött

de emlékszem
ahogy jöttünk lefele
a lépcsőn
anyukámmal
azt panaszoltam
a fülébe

elégedetlen

hogy olyan
erőltetetten
mosolyogtam
ugye?

Erre a szóra
különösen
emlékszem
ERŐLTETETTEN

úgy látszik
már ekkor is
fontos volt
lett volna
a természetesség
számomra
de ugyanakkor még
szófogadó voltam

a fényképet meg
csak napokkal később
láthattam

s először csak
a nyers fotót…

aztán a készet

s nem is tudom,
mi volt róla
a véleményem

de az biztos
hogy
mostanában ez az
egyik legkedvesebb
képem
erőltetett vagy sem
rajta az a régi mosoly

s szeretnék még egyszer
tudni
így mosolyogni
ha erőltetetten is

de nem lehet

csak nézem
(már nem nyersen
immár készen)
fanyarul mosolyogva
régi magamat
mintha
valaki
más volna

de hát más is
itt
ez a kisgyerek….

ugye.





Junius 1