gyémántdiploma átvétel

 H.I. megéltem, sőt túl is éltem, szinte magamnak is meglepetést okozva dinamizmusommal, 

 

már a busz felé menet is csodálkoztam (gyalog, nem biciklivel) hogy ez én vagyok? olyan lendületesen, gyors tempóban, igyekeztem felé, hogy jóelőre oda is értem, szerencse is hogy Szegedre is előbb jóval a kezdésnél, mert pl egy villamosmegállót túl is mentem )(olyan idegennek tűnt a "Vitéz utcai megálló", de miért is nem az Ady tér vagy újabban Egyetem -nevet viseli?..)

igy is korán beértem, az egyetemen már a helyem is hamar megtaláltam elől  szélen, szélről: Gonda Julianna

mellette Dévai Kálmánné neve- jó is, hogy látom, mert a fbon elvesztettük egymást, tehát megvan, igaz, bottal járva., lassan, óvatosan...mellette Ambrus Gyuri széke viszont üresen tátongva maradt (mi történehetett vele ?!)

felfedeztük még középtájt Dr Szalamin Edit székét is, ő utolsó percben lépett be az auditórium ajtaján,  ő bot nélkül, de ugyancsak nagyon nehezen, lassan járva

(mondta is Anna, hogy egyszerre voltak benn  pár hónapja az SBO-n, később kiderült, Edit agyvérzéssel!)

Nem szólok semmit....(igyekszem megbecsülni magam)

Szép és elég méltóságteljes volt az ünnepség...Nos a kerete a Himnusz és Szózat meg az Örömóda, elég halkra és egyesek éneklésével hamisra  sikerült de ettől eltekintünk, bár én hangzási élményekre sokat adok

viszont volt egy számomra legalábbis a könnyekig megható zongora betét, élőben (Blahó Attila) játéka

A Cherbourgi esernyők Michel Lögrandtól . és  épp a mi diplomaszerzésünk körüli időkből, kavart fel...szinte mindent érzelmileg elémhozva (egyetemi évek, pályaválasztás (hely-?) , Bécs is..hiszen ott láttam a filmet...(még jó, hogy az édesdús dallam a végén a keményebb jazzba fordult át, igy a könnyeim a szememben maradhattak, éppenhogy nem csordulva ki....)

azóta miminden történt,, csak egy egész élet...

bár csak pár rövid mondatban , (leröviditve ) erősen zanzásitva hangzottak el..éveink, summázata .... csak pár lépést kellett tenni a diszdiplomámért, ,)(rózsát most nem kaptunk mellé),  hogy a mosolygós és agilis dékánhelyettes nő (Szilágyi Zsófia) szavai után egy szintén mosolygós egyetemi ember átadja.... (később a Sz Zs külön gratulált a fogadáson.. Timi lányom megemlitve!) (de honnan tudta, hogy a lányom, mikor az oklevélen csak a lánykori nevem szerepelt) (egyébként sikerült lebeszélni őket , unokámmal, hogy lefáradjanak , zsúfolt napjaik forgatagában)

Jó volt felfedezni az aranydiplomások körben két jóismerőst:: Bratinkáné Editet, aki ide is intett a diploma átvétele után... ( és Erdélyi Ágit....kikkel később jókat beszéltünk... a két csoporttársamon kivül...

(kiket sikerült lepaparazziznom az ünnepség után (alatta nem fotóztam :) -  lépcsőn fel a 7es terem pezsgőzése felé.

(hivatalos fotó is lesz persze)

más  ismerős nem volt, bár ketten is összetéveszttettek, 

illetve aranydiplomásnak néztek, aminek csak örülhetek, hiszen minusz 10 évet jelent :)

még bóklásztam kicsit az egyetemen....

régi tanárok fotója közt, a fel-le lépcsőkön (az egyetemi éveinkben megközelithetetlen liftet most is szigorúan mellőzve - akkor tilos is volt..) (node akkor nem is volt rá szükség! lépcsőfokokat ugráltunk át, magasba törtünk...

az újrafestett szines ablakok  fényének lépcsőn tükröződése közt jöttem le végül

viszlát(?) alma materem...