ünnepi könyvhét Makón

 

mikor beléptem a könyvtár emeleti helyiségébe még senki se volt benn, sőt a z eddig kiállitott festmények is lekerültek a falról ,  a sarokban folyt az interjúzás, mit később egy újságiró is követett

igaz volt még vagy 10 perc a kezdésig

de csak nem akartak jönni

végül befutott egyetlen irodalomért aktivan és kivételesen rajongó polgártársnő

amúgy úgy kellett összeverbuválni a könyvtári dolgozókat, hogy a média fényképezésre valamennyi hallgatóságnak tűnjünk, akik nagy része el is száguldozott közben.(fotózás után) maradtunk vagy négyen-öten

de jó hangulatban, sőt engem zavart is kissé a végetnemérő folyamatos hahotázás balról

ja, amúgy ünnepi könyvhét volt

s a könyvecske mi középpontban volt irodalomtörténészünk kedvenc témáját ölelte fel a dedikációkrdól...irói kézirásokról

no comment

egyébként meg is szólitattam a pulpitusról, mire válaszom nem lehetett más minhogy nem gyűjöm a dedikációkat

de az irodalmat még kedvelem...

s szégyellem is magam emiatt a mostani  érdektelenség miatt

***

a szerző viszont az alábbiak szerint meg volt elégedve (velónk:) :

Június 12-én Makón mutattuk be az új könyvet (Irodalmi kézjegyek tára)- nekem ennyi volt idén a könyvhét.

A kiváló Forgó Géza (aki a József Attila Múzeum történésze) remek kérdéseire kellett megfelelnem, a tanúk szerint jó hangulatban sikerüt megtenni ezt.

Közönség is volt! Sőt, a bemutató bizonyos részein interaktívvá vált a szöánsz, és mások is kérdeztek, sőt mondtak dolgokat. Jó volt, köszönöm a meghívást a József Attila Városi Könyvtárnak.

Egyetlen képet teszek ki, ezen is mutatok éppen valamit. Már nem emlékszem, mit, ki lehet találni. Még több kép lesz viszont hosszászólásban, meg egy tudósítás is, sőt egy tévés interjú és beszámoló is, mert minden is volt Makón.