SORSTÖRÉSEK

 "Mondják, a traumák feldolgozására két radikális módszer van, az ember vagy folyton arról beszél, mi történt vele, vagy a legmélyebben hallgat róla és elfojtja. A Petőfi Irodalmi Múzeum Sor(s)törés c. háromrészes sorozatán mi a kibeszélést választottuk.

“Túl lehet-e élni, ha az ember sorsa szöges ellentétben áll az álmaival?” (Grecsó Krisztián: Apám üzent)

„Világosan a színházat láttad, a családot nem. Jó vezető voltál és rossz apa" (Babarczy Eszter: Apám meghal)

„Esküszöm az élő Istenre, hogy házasságom alatt kiállok magamért, sértegetni, bántani magam nem hagyom, ha valami nem tetszik, elmondom, és nem mártírként viselem a sok szart.” (Halász Rita: Mély levegő)

A fenti három könyvből indultunk Turi Tímeával, Károlyi Csabával, Valuska Lászlóval és Dr. Bene Katicával - rengeteg mindenről beszéltünk: családi emlékezeten átszűrt fikciókról, az igazságok sokféleségéről, a dinamikusan alakuló emlékekről és "átemlékezésekről", szabadulási kísérletekről, függőségekről és félresiklásokról. De volt szó Bródy Jánosról, Meg Ryanről, a Kacsamesékről és Janis Joplinról, balatoni nayaralásokról, Ozoráról és a négyeshatosról, csillogó "viaszkosvásznakról", a közös meccsnézés összehozó vagy éppen még jobban eltávolító erejéről, a paraszti világ kilátástalanságáról ("Két út van előttünk: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan" - Grecsó), tabukról ("Ha szembejön a tabu, fel kell rúgni. Erre lettem kiképezve a családban" - Babarczy Eszter), morális dilemmákról, öregségről, kiszolgáltatottságról, színházról, kulcscsomókról, Linn Ulmannról és Syvia Plathról ("Ilyen nyálas szart nem olvasok, közölted" - Babarczy E.). Kétségbeesett és hamvába halt kapcsolatteremtési kíséreletekről, méltóságról és annak elvesztéséről ("Zavart a bácsi. Hihetetlen hogy valaki rólad kimond egy ilyen mondatot. Mindig az eszedről voltál híres, és a kíméletlen elemzőkészségedről"- B.E.), szégyenről és depresszióról, na meg arról is, hogy vajon ki gondozza a gondozókat. Fullasztó kapcsolatokról is volt szó, levegőről és a kis hableányról, a saját hang megtalálásának és megtartásának fontosságáról, önáltatásról és arról, hogyan állnak össze mintázattá lassan, szinte észrevétlenül a bántások, hogy aztán fojtogató, fenyegető légkört teremtsenek, amiből nagyon nehéz a kitörés és a saját lábra állás ("Boldogok, akik időben kimondják a megfelelő szavakat.”- Halász Rita). Megterhelő átzuhanások, a tökéletlen anyaság frusztrációja, szexbe menekülés, megcsalások és szép remények. És hogy a felmenők életének megértéséhez mennyire fontos rálátni a korra is, amiben éltek, a körülményekre, a keretekre, amin belül mozogtak, ami őket formálta olyanná amilyenné, ahogy minket is a saját hétköznapjaink, fájdalmaink, kudarcaink, megéléseink vagy éppen meg nem éléseink alakítanak azzá, amivé leszünk.

„Erik felnéz, az apja még alig indult el, még nincs távol, valahogy mégis olyan kicsi, mintha már el is tűnne a láthatáron, mintha már múlt lenne, ami van. Bolondok vagytok ti, létigék, hová rohantok, én még látom őt, ott van, ott teker.” (Grecsó)

Mindössze három könyvről beszéltünk, de ezeken keresztül is rengeteg ember bőrébe és családjába bújtunk bele, és talán kicsit mindannyiunknak felért egy terápiával. Az irodalomnál tényleg kevés hatékonyabb eszköz van az empátia készségének fejlesztésére.

Köszönjük a lehetőséget és a felkérést a MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeumnak."

(TiMIVEL Grecsó Apám üzent c könyvéről beszéltek)