2026. június 29., hétfő

junius 28

 hát túléltem ezt a napot is, a "külföldre" deportálásunk 82. évfordulóját a szegedi téglagyárból

délután hallottam a rekkenő hőségben, hogy AKKOR is ilyen időjárás volt, sőt miután beraktak a vagonba bennünket, egy hatalmas vihar is tört ki

úgy látszik a természet se tudta elviselni a történteket!

rákérdeztem az akkor 11 éves unokatestvéremtől, emlékezve hogy lavorban fürdetett engem, a téglagyár udvarán, nyilván a nagy meleg miatt  is, miután kulacsokkal (és a lavorral?) sorba álltak vizért... de  erre már nem emlékezett, merthogy  tiltakozása után eszméletlenül dobták fel a vagonba Csak igy lehetett...

egyébként mikor beléptem a zsinagóga elócsarnokába (taxiból kiszállva) "holokaszttúlélőként" brrr,  üdvözöltek, ez az új(régi) stigmám?

és érdeklődtek másik  makói túlelő felől (Hirsch Z , ő már 100 felé járhat. mondtam jól van a minap, vasárnap épp láttam családja körében a GLORIUS Étteremben

elcsodálkoztak: Hogy lehet ezt csinálni? ennyi ideig s igy  élni (M)

egyszer volt a válaszom: túl kell élni a holokausztot (s aztán már megy minden, mint a karikacsapás)


a téglagyári önnepségre nem vállalkoztam, de már itt is voltak a résztvevők- hamar

a rabbink tanárnőként üdvözölt amúgy  (újabban)kérdeztem hogy hol beszélek, az előcsarnokban?, elől mondta, de aztán tisztáztuk igen az előcsarnokban, de már a a kaddist elmondta a téglagyárban mint kiderült, egyébként ott olvasta fel egy nyolcadikos a hasznavehetetlen gyerek a deportálásban c.opusom egy részletét is, 








és itt én zártam az ünnepséget személyes apaidézésemmel, meg a családfai kutatásom holokausztveszteséges eredményeivel... sorra kidöntve a társaságot... hát jó volt túllenni rajta, azaz el is bujdokoltam az udvar végébe, csak előbb egy követ raktam én is az emléktábla alá, (most nem virágot!)


a végére visszasomfordáltam, EGY PADRA, A MENORÁVAL SZEMBEN,  egy bicikli mellé, kinek tulaja megköszönte hogy hallhatott, Én meg azt hogy meghallgatott, és már a kapuból vissza jött a mazsihisz elnök, mert meg akarja jelentetni ami felolvastam - két részletben...



egyébként az első félben az apaversek nagyon jól hatottak...

csak később fáradhattak el (na nem mindenki)


de épp délután a fotókiállitás finisszázson hallottam ezt a kifejezést holokaszt fáradtság. Hát van ilyen....hát még ha a forróság rásegit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése