unokám szinte kivette anyja kezéből a mobilt, mert beszélni akart velem
nocsak! :)
főleg azt akarta közölni örömmel, hogy holnap (azaz ma ) szerepjátékozni fognak a barátaival. (hárman, a negyedikkel majd pénteken találkoznak, kérdeztem neki mi a szerepe, hát ő a mesélő. A narrátor? Az a legjobb
És anyukádat nem vonjátok be a játékba? - kérdem (szerintem ő is szeretne játszani)
hát kis kuncogással közli, hogy
én nagyon szeretem az anyukámat, csak az a kár hogy az anyukám - ez a kamaszoknál igy van
én azt hiszem anyukád még mindig igy van velem - erősitek én
erre nekem eszembe jut a régen elfeledett költő verse Benjamin László a feleségéről írta (akit mellesleg a két lányukkal 1957 nyarán megismertünk a balatonboglári nyaralásunk közepette) Anyu össze is barátkozott az asszonnyal...nos a vers gyönyörű hitvesi lira de a poén ez: De kár hogy feleség vagy !
erre unokám meg egy friss viccel szolgált.
aztán nagyon dinamikusan közölte, hogy vett egy csomó könyvet, kiderült hogy az Asterixeket
amiről én vajmi keveset tudok, Pedig hát régi, nézte is meg: az én időmbeli 59-es, hány éves voltam is akkor? _várj csak, ki kell számolnom! hát 16... Hát akkor...?
hát nem minden érdekelt, ami korombeli - mondom. Mit is csináltam a gimi mellett, konzervatóriumba jártam pl...
egyébként a képregényeket sose szerettem
a tudományos fantasztikus regényeket viszont nagyon is - jut eszembe. Minden otthoni H G Wels regényt el is olvastam...
jól elbeszélgettünk... a magunk módján
mignem eltűnt pizsama keresés közben...
úgy látszik még mindig nem aludta ki magát az egri kirándulásuk óta...pedig tegnap a vonatról jövet ezért is fordultak vissza a Krasznahorkai felolvasásról , mert elaludt a buszban...
de már előre vetitette, hogy egyszer feljöő velem a minaretbe (ő kétszer is megjárta), mert hogy én csak kivülről láttam épp 16 éves koromban mikor Egerben jártunk az osztályommal... mi is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése