vasárnap, junius 14-én Vhelyen voltam, mártír emlékünnepségen és főleg találkozni Dórával , unokatestvéremmel(meg a fiával, Andrissal) . Dóra "szerepelt " is az ünnepségen a zsinagógában....
a buszmegállóból alig találtam a zsinagógához, bár tudtam, hogy hol van, más megközelitésben, de el is tájoltak!
kb fél 11re mégis beértem, már sokan voltak, az ki is derült, hogy a 2 sorban Dóráék, mert ő jött elém, ki akkor épp a szegedi K Attila vallási vezetővel beszéltem, az én szereplésemről...két hét múlva, hasonló okokból...és céllal... Szegeden, majd ő(is) kiment Fekete kántor elé
tulajdonképpen minket egyszerre deportáltak Dórával bár őket Vásárhelyről minket meg Makóról szállitottak Szegedre,a téglagyárba, onnan meg a marhavagonokba...
Dóra szokta is mesélni nekem, hogy a téglagyárban ő fürdetett ill. játszott velem (11 évesen, én meg 1)(mindig elmondja hogy milyen gyönyörű baba voltam)
most elmesélte röviden az ő deportálási történetét(amiből pl kiderült, hogy nem akart a vagonba szállni, végül is eszméletlenül rakták föl)
Dóra úgy állt a különböző beszédek után az oltár pulpitusán , mint az élő s megszólaló emlékezet...
fenségesen, magasztosan, kristálytiszta tagolt magyarsággal (több évtizednyi kanadai lét után)
felelevenitette végül is miután hazajöttek - szeretett Grubere vezetésével- vallási közösségi életet is éltek.. s ugyanitt ,a zsinagógában, elmondatták vele Szabolcsi Lajos Jiskadalját (ez a halotti (s hála) imánk), most újra elmondott belőle egy hosszú részletet (természetesen fejből, és szivből!)
s el is énekelte Gruber kántor megidézett dallamára az Él Mole rachamimot, Halleluja a ...hála azért, hogy megérhettük ezt a napot"...aminek dupla jelentése lett itt és most
mellettem elmenve valaki azt mondta igy kell megöregedni...
igy kell élni!
büszke vagyok rá---
Andris a fia felvette, szerencsére, megörződik... nem csak a pár fotó
(a tévések persze szokásosan még az elején leléptek)
volt még koszorúzás a zsinagóga falán, meg agyonpasszirozott sólet ebéd gyanánt..
de Ansdrisnak jobb ötlete támadt. Egy patinás vendéglőbe mentünk,
majd cukrászdába. Aztán engem hazaszállitottak, egy hatalmas kényelmes autóban, hiába tiltakoztam
s kutya- azaz autó futtában megnéztük Makót...
(miután Andris Mi újság Makón? ominozus kérdésére nem tudtam válaszolni, akárcsak Tominak -
siettek vissza, esti vendégségbe,, én meg zuhogó esőben hazatoltam a buszpályaudvartól a biciklim
az autóból hosszan integettünk Dórával
eszembe jutott az ő anyukája és az enyém - jópár éve ők is hasonlóan búcsuzkodtak a buszpályaudvaron...
(Másnap már Balatofnról telefonált Dóra...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése