az Experidance Essencia c. produkciója, tényleg leginkább a ritmusra épül... (a táncnak és zenének is ez az alapja, de itt mintha önállósult volna... a szteppcipők csattogásában, egymásnak feleselésében, és a tapsokban, a közönség megtapsoltatásában is... (van is dejavu érzésem, mintha tavaly is ezt tették volna... én meg nem szeretek parancsra tapsolni (se)... s engem az ismétlődések untatnak. De valószinű bennem a hiba. Miért akarok mindig mindenben újat csak újat?! Mikor ennyi évesen erre már egyre kisebb az esély. Arra meg egyre nagyobb , hogy már minden volt., legalább egyszer.. és semmi sincs először...
de mindig azt is érzem, más vonatkozásban is, hogy a technikai előrehaladás valami más rovására megy..., ami persze nem lenne ilyen látványos, ha lenne, sőt, inkább láthatatlan...
aliz2. ::
2010. aug. 7. 23:32 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: kultúra ::
Címkék: eloadas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése