megmaradt még egy kép nagyon élesen, kitörölhetetlenül:
állunk az étterem kapuja előtt, 9-kor, a szombat kimenetele után, menyasszony-vőlegény és én a rabbira várva, ekkorra ígérte, hogy eljön, áldást (kiddust) mondani
de nem jön
a kép, amit levettem volna még magamban biztos, ha lett volna: a rabbi áldásadása, de nem volt! csak egy üres kocka van itt - csalódottsággal, megbántottsággal, hiánnyal teli
eszembe jut, hogy anyukám milyen gyakran emlegette az ő apukáját (az én - sose ismert - legendás emlékű, zsinagóga- és iskolaalapító jóságos, "igazember" ("lamed vov") - nagyapámat - s hogy minden péntek este megáldotta gyermekeit..., s hogy milyen sokat jelentett ez nekik
nagyapa és nagymama: Lőwinger Miksa és Bárány Mariska esküvője a ma is gyönyörű szegedi új zsinagógában volt, a zsinagóga alapításának évében, 1903. június 21-én,
(s ugyanakkor dédszüleim Lőwinger Salamon és Rosenfeld Jozefa aranylakodalma. Dédapám is előljáró volt, s nagyban járult hozzá az új szegedi zsinagóga alapításához, mint pár évvel később nagyapa a makóiéhoz. Amit viszont '65-ben lebontottak. )
S lányomnak, az ük- ill. dédunokának - már egy rabbi-i áldás se juthatott?! *
az áldásadás csak az apák és a rabbik jussa?
hát én most idemásolok, utólag - anyai szívem parancsára, - néhány zsidó áldást, kicsit betölteni e hiányt:
Drága lányom! Tikva :
«Tegyen Isten olyanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát...» «Egész életed így teljék békében! Üdv neked, üdv a családodnak, üdv mindennek, ami a tied!» «Áldjon meg téged az Örökkévaló és óvjon meg. Sugároztassa az Örökkévaló arcát tefeléd és kegyelmezzen neked. Az Örökkévaló fordítsa feléd arcát és szerezzen neked békességet!» *
...és az étkezés után szokásos 7 áldás ("sevá brachot") közül a 6. és 7.:
"SZÁMÉÁCH
TÖSZÁMÁCH RÉIM HOÁHÚVIM, KÖSZÁMÉCHÁCHÓ JÖCIRCHÓ
BÖGÁN-ÉDEN MIKEDEM. BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ, MÖSZÁMÉÁCH CHÓSZON
VÖCHÁLÓ.
(= Örvendve vigadjanak a kedves barátok,
ahogy teremtményeid örvendtek hajdan az Éden kertjében. Áldott
légy Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt és
menyasszonyát.)
BÓRUCH
ÁTÓ ÁDAJNOJ ELAJHÉNU MELECH HOAJLOM, ÁSER BÓRÓ SZÓSZAJN
VÖSZIMCHÓ, CHÓSZON VÖCHÁLÓ, GILÓ RINÓ DÍCÓ VÖCHEDVÓ,
AHAVÓ VÖACHAVÓ VÖSÓLAJM VÖRÉUSZ, MÖHÉRÓ ÁDAJNOJ ELAJHÉNU
JISÓMÁ BÖÓRÉ JÖHÚDÓ UVCHUCAJSZ JÖRUSOLÁJIM KAJL SZÓSZAJN
VÖKAJL SZIMCHÓ, KAJL CHÓSZON VÖKAJL KÁLÓ, KAJL MICHÁLAJSZ
CHÁSZÓNIM MÉCHUPÓSZOM UNÖÓRIM MIMISTÉ NÖGINÓSZOM. BÓRUCH
ÁTÓ ÁDAJNOJ, MÖSZÁMÉÁCH CHÓSZON IM-HÁKÁLÓ.
(=
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki örömet
és vidámságot, vőlegényt és menyasszonyt teremtett, vidám
dalt, ujjongást, táncot és jókedvet, szerelmet és szeretetet,
békét és barátságot, mielőbb hallatsszon, Örökkévaló
Istenünk, Juda városaiban és Jeruzsálem utcáin öröm és
vidámság hangja, vőlegény és menyasszony hangja, vőlegényeknek
menyegzői sátrukból felhangzó ujjongó hangja, lakomájukon
mulatozó ifjak hangja. Áldott légy Örökkévaló, aki
megörvendezteti a vőlegényt menyasszonyával.)"
Ámén.
Isten egy! (Még szerencse.) És immanensen, potentiálisan, jó esetben bennünk is ott van, az emberi lélekben! És "áldott"...! És áldja - a méltókat...
... az esküvő, s utána az ünnepi vacsora is ilyen "jó eset" volt - és ott volt köztünk..., bennünk Isten... ... és
kiáradt az áldása... sokakból... és csak rá kellett nézni az ifjú párra... belőlük aztán, igazán áradt..
Egy - Martin Buber-i - történet szerint egy haszid mestert egyszer megkérdezett tanítványa: Hol lakik Isten? A mester csak ennyit válaszolt neki: Isten ott van, ahol beengedik...
"Beengedtük" Öt! (csak a rabbit nem tudtuk.)
* 2 héttel később meglett a rabbiáldás!! (részben...)
aliz2. :: 2008. aug. 18. 22:12 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, lanyom, rokonok, zsinagoga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése