http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/spn-szeged-szeged-effekt/tranzitvaros/2928/
Turi Tímea
Tranzitváros
− negyvennégy szegedi mondat −
Szeged: túl sok. És Szeged: túl kevés.
Valaki egyszer azt mondta, Szeged nem tartja meg az övéit.
Befogad, de túl gyorsan enged el.
Nem ígér semmit, igaz, nem is hívogat.
Én nem ismerem Szeged új arcait, a régiek, a frissek
úgy egybemosódnak, ha szembejönnek.
Mert könnyű Szegedre vackolni be és könnyű kikopni belőle.
Nincsenek Szegedről emlékeim, mert otthon vagyok benne,
de történeteim sincsenek, mert nem vagyok minden nap részese.
Szeged nem Debrecen: nem lehet gyűlölve szeretni.
Nem Pécs: lakói nem rajongói városuknak.
Nem Győr: nem egy szebb világ ígérete.
Szeged sokminden nem.
A miénk. Saját közhelyeink otthonossága.
Egy város, ami nem tud mit kezdeni a múltjával.
Sem a történelmével, sem a művészetével.
Mint minden város, ebben nem különleges.
De az útvonalak egyszeriek, nem felcserélhetők.
Hogy a nyolcas troli évekig busz volt,
mégis mindenki trolinak hívta. Ez a hűség: ez Szeged.
És a fiú is szegedi, a nagydarab, aki a Centrum Áruháznál
száll fel a nyolcasra, és hiába tiltakozik, hiába legyint a sofőr,
jegyet vált a Dugonics térig. Aki ezt a történetet érti: szegedi.
Ez a tesztem. De szegedi vagyok-e én? Ritkán mesélek,
ritkán tesztelek. A kettes busz reggeli fáradalma,
és hogy voltak, akik gyalog mentek a Móra kollégiumtól
egészen az egyetemig. Hogy az újszegedi ligetben állítólag
szatírok laknak, de soha senki nem látott egyet sem,
ez: Szeged. És hogy még mindig tudom, melyik utcában,
melyik ablak mögött laktak a fiúk, akiket szerettem.
Soha egy szegedi sem szeretett viszont.
Vagyis soha nem fogadott be a város.
Legfeljebb a szegediekké lettek. Amilyen én.
Ha nem vagyok Szegeden, nincs nosztalgiám,
mert gyakran vagyok Szegeden, szinte otthon,
de ha éppen ott vagyok, sem érzékenyít.
Ahol túl sokat járok, azzal nincs viszony.
Csak az egyszer járt útvonallal szembesülni részegít.
Ahogy a József Attila sugárút kivezet a városból.
A Tarján józan panelházai. A Csillag téri - volt? - fiókkönyvtár,
az olvasóterem egy-egy garázs. Még látszik, mi volt eredetileg.
Sosem voltam messzebb a megszokottnál, csak néha-néha
- ritkán gyalogoltam -, ha a járművön időben nem jeleztem.
És hol van most az egytömb, barna szekrény,
egy nyárig állt a buszmegálló mellett?
Hová tűnt a télen ugyanott virító,
fej nélküli próbababa meztelensége?
A nyolcas troli mára újra nem busz,
a hídon a huszonegy ipszilon már nem visz át.
Ami hiányzik, annak nincs nyoma.
Ha volna nyom, hazug, nem helyesen idéz.
---------------------------------------------------------
A vers előzetes a Szegedeffekt c. antológiából. (mint ahogy a Spanyolnátha online folyóira
t most megjelent száma is) A könyv nem soká megjelenik, és kézbevehető lesz. Várom.
(Amúgy Szeged számomra is (vagy 5 évig "tanzitváros" volt - bár akkor inkább állandónak tekintettem... és Makóra jöttem, "haza", ideiglenesen (hétvégeken, vizsgaidőszakokban, részben - csoporttársakkal is, nomeg vakációban) - Most viszont tényleg - sokszor - átutazóban vagyok itt, Makó és Pest között, illetve, amikor lányom Pestről Szegedre jön, és innen - ha szerencsém van, és ideje - Makóra jövünk együtt vissza. Aztán ő Pestre vissza...Néha én is. Oda majd vissza. Ott is tartósabban kellene lennem. De nehézkes lettem. Meg kellene tanulnom a tranzitok jelentőségét, és megszokását! Ha úgy tetszik tartósitását, ...Hogy hogy kell, több helyszinen átutazni, és maradni is tudni, több helyen. Egyáltalán azt megtanulni, s gyakorolni , hogy nem lehet minden állandó. Mert nem is az. Éppen ellenkezőleg. Minden csak tranzit... Ha úgy vesszük... És épp ebben van az állandóság!)
aliz2. :: 2011.
aug. 29. 1:00 :: 5
komment
Kategóriák: irodalom, kultúra ::
Címkék: elmelkedes, folyoirat, konyv, lanyom, SZEGED, utazas
sajnos, a kommentek elérhetetlenek, de lejhet , h elő tudom keresni méshol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése