B R -rel futottam össz a Sparban, alig ismertem meg az ellenfény miatt, de aztán kitárt karokkal fogadtam (erre újabban rászoktam, de le kéne szokni róla... mindenkinek -sokaknak- megörülök ha látom,, s igy fejezem ki, neki pláne)
kérdezte mi van Budapesttel, az unokámamal. elmeséltem neki ultimátumát, vagy én vagy ő jön, még a szünetben) persze inkább én, beszéltünk erről arról, bár siettünk, nekem úgy tűnt fogyott, én meg folyton hizok- de különben a testtel nem kéne foglalkozni annyit - mondja - az olyan "emberi" dolog...
na de könyörgüöm, én ember vagyok (még, tudtommal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése