a "Mindennapok pszichológiája" került a kezembe , s benne talán épp az a Popper idézet, (Popper halála évfordulójára - már 1 éve! s mennyire ittmaradtak, s szószerint keresettek, a gondolatai)amit egy ideje szeretnék megtalálni (vagy ha nem pont az, valami hasonló): (mert -valljuk be -sokszor ismételt -fontos -dolgokat, kissé más-más megfogalmazásokban is). Igy aztán még jobban belénk vésődhet...:
"Ne töpreng azon, hogy alakíthattad-e volna másképp a múltadat. Legfőbb lelkierőd csak a megtörténtek vállalása lehet. Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed. Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot, lelkiismeretfurdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz...
és hozzá az emlékeinkről, rólunk, ezt (talán mert az egész folyóiratszám fókuszában az emlékezés áll):
Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőle, az már benned van. Az már te vagy... Makacsul őrizd az emlékeidet, ne hazudd el őket, még magadnak se, mert te az emlékeidből álltál össze emberré, azzá, aki vagy...
És olvasom a lapban, hogy az öregek miért ismétlik ugyanannak az elmondását többször is, és főleg azt elfelejtve, hogy már kinek mondták el, korábban, esetleg többször is... (mert a célmemóriájuk romlik) (a történetre összpontosítanak - a forrásra - és nem a célra, hogy kinek mondják... Ha én itt a blogban elkezdem ugyanazt elmesélni... azért van/lesz....volt(?!)
aliz2. :: 2011. aug. 4. 19:43 :: 4 komment :: Címkék: emlekezes, Popper, pszichologia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése