2010. augusztus 6-án
azt hiszem, kevesebbet kellene beszélnem, nem kellene mindig minden észrevételemet kimondanom - a dolgokon (pontosabban embereken) úgyse változtat - s csak sértődés meg félreértés lesz belőle...
a megjegyzéseket én is nehezen viselem, - pláne ha hangereje is van - azaz a megjegyzésekre is megjegyzésekkel reagálok, azaz próbálom elmondani, hogy az én nézőpontomból hogy is fest ugyanaz a dolog - de ezt is félreértik, mert mindenki csak a saját nézőpontjából hajlandó látni a dolgokat..., s nem kiváncsi magyarázkodásnak tűnő másvéleményre
pedig én szeretném az őszinte, véleménykicserélő igazi (és nem egyoldalú és kinyilatkoztató) párbeszédeket
én fenntartom magamnak a tévedés jogát is, de oda-vissza megbeszélések nélkül erre se lehet semmi lehetőség
ma futólag belepislantottam a könyvtárban egy horoszkópba (csak afféle felszines, kikapcsolódásnak szántba), mégis találó volt, amit mondott, ("bakoknak"), valami olyat, hogy inkább ne tegyél megjegyzéseket, mert könnyebb elhallgatni egy megjegyzést, mint bocsánatot kérni miatta
......
épp előtte határoztam el, hogy többet fogok hallgatni
(hány csupajeles bizonyitványom lerontó 4es magatartásjegyet is megspórolhattam volna ezzel, ha csak egy kicsit lenne kevésbé nagy a szám... de azért karthausinak nem mennék el mégsem!!!)
......
ezt (a megjegyzést a megjegyzésről) meg az alakitsd át a félelmet erővé c. könyvben olvastam (amit most már ki-):
"Ha feldúlnak bennünket a szeretteink megjegyzései, az azt mutatja, hogy még mindig úgy viselkedünk, mint egy gyerek."
(Mert hogy felnőtt ember nem másoktól teszi függővé az önképét se az életét...
És ha a világot nem is, de a róla való gondolkodásmódomat megváltoztathatom...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése