gyerekkorom egyik maradandó meséje Andersen Rút kiskacsája (a metaforája, szimboluma többet mondott időnként nekem önmagánál...) (akárcsak Baudelaire Albatrosza)
a mólon sétálva egyszerre láthattam hattyút is és (rút kis)kacsát
és
embe
reket - legfőképp gyerekeket - akik etették ... a hattyúkat...
eszembejutott egy régi irományom (1975.-ből):
Rút kiskacsa voltál /Kitaszított idegen /Hattyútársaidtól messze
Aztán közibük vetődtél /S ők sem fogadtak be /Megérezték a kacsaszagot
Most itt gubbasztasz /Kacsának se hattyúnak se jó
Se szép se rút
Ember szeretnél lenni
Se szép se rút
Csak
Ember
.........................................
...de leginkább gyerek(ember)...
(és semmiképp se megnyakörvezett hattyú...)
aliz2. ::
2010. aug. 3. 22:45 :: 4
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: fotok, irodalom, termeszet, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése