jövök ki a boltból, a biciklitartó felé , pont a biciklim melletti résbe tolta a saját biciklijét egy ember, aki félmosollyal és merőn, kicsit csodálkozó meglepődéssel, de kedvesen néz rám, én vissza, nem nagyon értem, de mondja is nekem, hogy milyen rég látott, mondom, olyan rég valószinűleg, hogy nem is engem és összetéveszt valakivel, mert én nem is tudom, ki ő, de mondja a vezetéknevem, és stimmel!, megkérdem hát én is az övét, mondja, volt ilyen vezetéknevű két tanitványom is, egy fiú meg egy lány, testvérek, mondja neki is épp fia és lánya van, de a keresztnevük után kiderül, nem őket tanitottam.... de azért ő változatlanul tudja ki vagyok, és sehogyse érti , hogy nem látott ilyen régen,kérdi, hogy itthon szoktam-e lenni, többnyire, mondom, nem érti, mondja hogy olyan régen látott, van annak már vagy 5 éve is, mondom az az 5 a 75-höz képest nem is olyan "sok", de ő igazán örül, mint mondja, hogy most találkoztunk, mit mondjak erre, minden jót kivánok,,, neki,
úgy látszik tudok még hiányozni "látásból", még olyan embernek is, akiről fogalmam sincs kicsoda
lehet, hogy tényleg ritkábban "látszom", (már más is mondta egyébként)...
hiába már nincs tele velem a város.... :)
sőt, máris olyan mintha nem is lennék benne, csak néha mint egy jelenés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése