2018. május 12., szombat

az önzés és önzetlenség ideológiái

(még márciusban írtam...noteszomban találtam, ne heverjen szanaszéjjel parlagon, most úgyis rendet akarok csinálni, a régebbiek közt is)

A nacionalizmus önzés és egoizmus. A nacionalista ember önző, egoista, csak hiszi, hogy közösségi ember, mert sokan vannak. De maga az alapelv, ami egy teljes nemzeté is lehet, - önző.

Másrészt: bezárkózó, nem  nyitott s így beszűkült is.

Gőgös is, mert nem is látja a másikat (embert, népet), de ha mégis, akkor meg irigy rá és/vagy kinevezi (legyőzendő netán elpusztítandó) ellenségnek!

Esetleg kétségbe is vonja vagy éppenséggel eltulajdonítja értékeit...(Persze, a szellemieket nehéz, azt inkább fel se fogja, de/és tán épp ezért elutasítja, mint számára "idegen" eszmevilágot.

nagy "magyarjaink" Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany... miért tudtak oly szépen: nemzetféltőn is együtthaladni másokkal... Jelszavai(n)k valának : haza és haladás. (Kölcseynél), Vörösmarty hazát és emberiséget emleget együtt...s lesz még egyszer ünnep a világon - jósolja-reméli a Vén cigányban tágas horizonton

és már azt is feledtük, hogy Petőfi a Világszabadságért küzdött volna...? Ja vagy hogy ő is félig-meddig "idegennek " számitana ma? a mai okoskodás azaz inkább butáskodás szerint,...? merthogy Petrovics... mint  József Attila a  vagy "tán egészen" román apjával... a Hazám így esdeklő költője?:"Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!"... "Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak"...vagy Radnóti (eredeti nevén Glatter), aki nem tudhatta, hogy másnak mit jelent e tájék, mi neki szülőhazája, amely kitaszította, megölte de ő tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály...

megint egyre sűrűsödik az a virrasztó éji felleg?

Szegény ősmagyaros bajszos, patrióta, magyar-zsidó vs zsidó-magyar  ősapáim...

Guttmannból lett de jóemberként maradt s lett Gonda, a márciusi elveiddel, szónoklataiddal, polgári radikális párt-szervező demokratizmusoddal,  humánus . emberbaráti jótékonyságaiddal...s te, ki maradt Löwinger (bár Móriczból Miksa...)(s utódaid már Ladányik), saját magad alapította, saját lábaddal  kijárt kereskedelmi iskoláddal, s neológ templom-alapitásoddal, a jerusalemi templomablakokkal,(hol sose jártál) a  Kecskeméti Ármin*  főrabbi mellett hitközségi elnökként vallott hazafias eszméiddel, a magyar nyelvű istentiszteletekkel, s az orgona szóval templomotokban...és a hazának a hazáért  adott hadikölcsönöddel... ami tönkre is tett...

az csak "szerencse" (hm:(  hogy hatvanegynéhányévesen már elfogyott dolgos, aktív, hősies, közért is önfeláldozó életetek, és egyikőtök se érhette meg 1944-t, amikor "idegen"ként elhurcoltak volna benneteket is a hatszázezer magyar zsidóval....magyarságotokról, hazafiságotokról megfeledkezve, mindezt semmibevéve.....*

de én semmit se feledek!

*********************************************************************************

* u.i.ma (2018. május 12.)
hozzám került nagynéném emlékkönyve amibe Kecskeméti Ármin 1924. május 9. ...-ben ezt írta "búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől....tanultad , majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanítását... a lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul."

(Nikelszky Jenő, Makó város polgármestere 1930-ban írta Kecskeméti Árminról, hogy „harminckét éves működése alatt mindvégig a közpolgári erények teljességéről és rendíthetetlen hazafiságáról tett tanúságot. Úgy egyházi, mint világi beszédeiből mindég a hazának szeretete sugárzott, ebben a szellemben nevelte az egyház iskolájának tanulóit és vezette egyháza híveit.”) 

Kecskeméti Árminnak nem volt olyan "szerencséje" mint nagyapáimnak....(őt deportálták, Strasshofban halt meg, "útközben" 1944-ben végül is a holokauszt áldozatként... - a(hol egyébként én is voltam, anyámmal...csak mi tovább s túléltünk )

ahogy ásom magam a múltba, a feltárt, előkerült dokumentumokba...egyre kevesebb felednivalóm van és egyre több emlékezni és figyelmeztetni valóm!

igen, én semmit se feledek!,,és egyre többre emlékezem vissza

és minél többet tudok meg a múltról is, annál inkább látom, hogy  többet. nem szabad felejteni.

s a jövő érdekében sem szabadna! ezért igyekszem emlékeztetni is....

...
s ebben mások is segitenek:
pl most este a csetten a fb-on kedves bloggertársam  ezt az üzenetet hagyta:

„A fővárosi Lapok 1882. november 26-i 272. számának 1698. oldalán, a Vidéki hírek között a következő kis tudósítás olvasható: Arany János címmel Szegeden külön füzetben megjelent a szép emlékbeszéd, melyet az izr. hitközség által rendezett gyászünnepségen Löw Immánuel rabbi mondott. (in: Tiszatáj 2017.március 123. o.

7 megjegyzés:

  1. http://mindentkimondani.blog.hu/2018/02/16/kozeleti_nagyapaim

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is nagyon fontos az emlékezet! Az emberek annyira nem tanulnak a múltból! Életben kell tartani a múlt tanulságait, igazságait, melyek meghamisításán egyesek olyan szorgosan munkálkodnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen.erröl is van szó. És ezért örülök különösen sz előkerülő hiteles dokumentumoknak.Tények.Nem lehet "meghamisitani" se letagadni.

      Törlés
  3. H.M.M. Minden szavaddal egyetertek Juli gratulalok

    VálaszTörlés
  4. Zs.U. Őszinte és megrázó vallomás ez egy hazug és képmutató világban.
    Egy család tragédiájáról.
    Mindannyiunk tragédiájáról.
    Arról, hogy a múltunkat végképp eltöröljük.
    Hogy valami éppen most tűnik, múlik, törlődik, pusztul; visszavonhatatlanul.
    Vajon hányan értik meg, hogy ez az írás valójában miről szól?
    Vajon közöttünk, fehérek közt van-e még néhány európai?

    VálaszTörlés
  5. I.B Gondolom, olvastad L. Péter könyvét. Az ő nagyszülei is Stasshofban haltak meg... Jó lenne egyszer beszélgetni - főként arról, hogy lehetne a fejekbe bevésni, azt (ezt!), amiről sosem szabadna megfeledkezni. De most a szándékos felejtés és a szégyen elkenésének idejét éljük.

    VálaszTörlés