már kezemben a könyv 476 levéllel..
ott vagyok leghátul...
érdeklődéssel hallgatjuk az irodalomtörténészt, aki sajtó alá rendezte a leveleket (korábban a dedikációkat)
bár már évtizedekkel ezelőtt ugyancsak a könyvtárban egy költő levelezését tartalmazó könyvet hirtelen elhatározással becsuktam, s azzal az eltökélt elhatározással, hogy soha ilyen könyvet nem veszek kezembe, u.i. nem tartoznak rám ezek a levelek, nem nekem írták... most mégis, dehogynem , tán mert Radnóti levelei (s nem Szabó Lőrincé?)... nagyon érdekelnek, el is mentem a könyv bemutatójára, sőt boldogan fogadtam el a figyelmes könyvtárostól kikölcsönzésre (az ugyancsak, s már félretett Nádas könyv mellé)
egyébként is elkezdett érdekelni a munkamódszer mikéntje... hogy lehet ilyen leveleket összegyűjteni (hát nehezen)..s feldolgozni, .azóta jobban érdekel engem is a forráskutatás.. és azt hiszem a múló évtizedek enyhítik (még jogilag is ) a behatolást esetleges "intim" területekre...
bár tartom, hogy a lényeg a művek...a versek...mindentől függetlenül is (de ez azt hiszem, ez a gondolat ,még a levelekben is jelen van!)
Bíró-Balogh Tamás az az irodalomtörténész, ki a dedikálások után a leveleket gyűjtötte össze és lesz folytatás is (külön a Fanni-Mik levelezés)...igazán szenvedélyesen, lelkesen , elhivatottsággal végzi munkáját...és érdekesen is tud beszámolni is róla...
és nagyon alapos ... még a múltkor említettem neki, hogy anyukámtól hallottam, hogy egy bálban itt Makón, a Koronában, lánykorában, egyszer táncolt Radnóti-val, hogyhogy? s milyen volt?-kérdeztem; közös ismerőseik társaságában voltak, ott mutatták be neki... komoly,szimpatikus fiatalember volt, - válaszolta anyu , teljesen tárgyilagosan, csak ennyit -de sajnos többet nem is kérdeztem ... ( József Attila meg iskolatársa volt... Juhász Gyula meg a nagynéném tanárja a gimnáziumban....stb... ezek megszokott, természetes "tények" voltak nálunk; irodalmi mindennapok)
nos, a precíz irodalomtörténész s a lelkes forráskutató most"van-e valakinek Radnóti -levele?" -kérdezte, félig viccesen, de sose lehet tudni alapon, így fel is hozva a báli esetet, mert hogy "állítólag járt itt Makón is Radnóti"... hű de felcsattantam, nem "állítólag" járt itt! anyám miért mondott volna valótlant, csak sajnos igazolni nem tudom, és tőle meg már nem kérdezhetek meg, de más szemtanuktól se igen lehetne, további részleteket, ennyi év után.....Levelet - ez bizonyos - nem irt Radnóti, azzal nem tudok szolgálni...
DE van egy másik s szomorú, (közvetetten) személyes vonatkozásom is .. belenéztem a könyvbe, az utolsó levélből, ill levlapon, amit Körmendi Zoltánnal közösen írtak, Vácról, 1944 május 28-án "Indulás előtt pár perccel írom e sorokat, itt találkoztam az "Orfeusz nyomában " költői mű szerzőjével, és együtt megyünk (...) Zolitok
majd a végén ill a másik oldalon ez áll: "Az útra Zoltánnal indulunk, de másik társaságban vagyok. a végcél ugyanaz. Ölélelés, kézcsók ,Miklós"
s a lábjegyzetben magyarázatul : A végcél a szerbiai Bor
Apámnak is az volt...
(de ott nem hiszem , hogy találkoztak, (több tábor volt ott...), vagy ki tudja... A többi néma csend.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése