E. P és a vers felmagasztalása

E.P. ezeket mondja (jaj, már csak mondta!:( ) Az  évek iszkolása c. interjúkönyvben a vers műfajjal kapcsolatban:

(Mit szólna Isten a Márk változathoz?)

...nem vagyok benne biztos , hogy Ő olvasó. Kezdetben vala az Ige, igy van irva, vagyis az nem igaz, hogy a szó nem volna fontos. Mégis, valahogy úgy gondolom, hogy szépirodalmat nem olvas. Prózát semmiképp. Verset és matematikát.


(...Irt valaha verset?)

...Verset írni? Nem , és nem is akarom kipróbálni. Nem akarom, mert nem tudom. Hallás kéne hozzá, még a prózavershez is. De amúgy "minden megoldás" érdekel. Sőt, az is, ami nem megoldás. De mindezt valahogy csöndesen akarom mondani, emlékezve, hogy Mándy milyen megtiszteltetésnek vette, amikor Kormos beválogatta egyik irását egy versantológiába,; Musil is írt valami olyasmit, hogy a líra az irodalom legbelső forrása.

No akkor pl ezek a mondatai itt (az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat-ból) hogy is olvashatók?

(32.)
Isten nem tud kacagni.                                 
Nem szívesen lennék a helyében.
Viszont mindent tud,
mindig mindent.
Erről is az jut eszembe, hogy
nem szívesen lennék a helyében.
Sokszor gondolok erre.
Jobb embernek lenni,
mint Istennek.
Azt hiszem.
Isten tenyerén ülünk,
(mondta a bátyám)
De kién az Isten?

(83.)
Gyáva a szívem.
Az imák az Égben összeérnek.
uram. Valahogy már késő.
Nem tudom rád bízni magam.

Hogyan tovább?
Erre várok tőled választ,
mert ez az én kérdésem.
Úgy szoktál válaszolni,
hogy nem válaszolsz.
Szépen tudsz hallgatni, Uram.
Ha kérdezlek, hallgatsz,
és ha már nincs több kérdés,
az lesz az igazi válasz.
Mégis most azt kérdem,
mi végre.Uram,
és ki vagyok én?
Tudom, rossz kérdés.
Engedj látnom.
Árva szívem holt erét
töltsd meg, égi Jóság.


(89)
A levegőt nézem.
Régen a levegő olyan volt,
mint a semmi.
most mintha a semmi 
nem is volna.
mintha mindenhol
volna valami.
Az Isten.


Hát szerintem akármilyen versantológiába be lehetne válogatni, csak emelné az antológia színvonalát....(kérdés, hogy az ő szintjét nem süllyesztené-e le netán...(merthogy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá... ugyebár )..

És úgy gondolom, a prózát semmiképp se olvasó Isten, a Márk változatot nyugodtan elolvashatná!
Ő is örömét lelné benne!
No meg szomorúságát is.