kis életmenet

a holokauszt emléknapon évről-évre mi is "megemlékezünk".... nem túl sokan, de akik jönnek szívből jönnek, és pár éve hivatalos városi szervek bekapcsolódásával is..az emberek. Mert gondolom., leginkább emberi minőségükben vannak jelen mindannyian. És ezt tekintettel az eredeti embertelen eseményekre, amikre emlékezünk... talán nem árt hangsúlyozni....itt pl azzal a középiskolás most épp érettségire készülő kedves és lelkes diákkal találkoztunk össze, aki pár hónapja egy orsz holokauszt témájú versenyre csinált egy kis rövid filmet velem - rólam. de itt tán épp arról beszélünk látván az eredeti mogendovidos kapedlit a fején, hogy Izraelből hozta.. és kapott a Siratófalnál is egyet.... Én még nem is jártam ott...

Előbb jöttem, (amúgy már 8-tól nyitva volt a zsinagóga, csendes emlékezésre,), a mécsest meggyújtani és most még imakönyvet is hoztam, és abból imádkoztam, itt bent a zsinagógában, mert kint esett az eső... 

aztán később tudtam meg, ismerősöktől, akik már Izraelben élnek egy jóideje, hogy a tóraszekrény fölött, ami alatt imádkoztam , épp ez a jelentése a héberül felirt mondatnak:

Imára megnyílnak az ég kapui

éreztem is én ezt...

aztán elállt az eső, kimentem az udvaron elhelyezett mártiremléktáblához is, ahova apám neve is be van vésve...de rá nyilván nem csak ezen a napon emlékezem...de kicsit úgy, mint mikor egyszer egy évben kimegyünk a temetőbe... neki nincs ott sírja, neki nincs sehol sírja... ez a "sírja'

aztán elindulunk az egykori neológ zsinagógánk emlékére állított emlékjelhez, a nagy életmenet mintájára kis életmenetnek nevezve ---- emlékezünk a halottainkra...  

útközben megkoszorúzva a főrabbi Kecskeméti Ármin emléktábláját, ő is áldozatul esett ... (tán jobb is hogy nagyapám, aki hitközségi elnökként munkatársa is volt... nem érte meg ezt az időt?, a nagy hazaszeretetükkel....felesége , a nagyanyám  betegen jött haza a  deportálásból, nem soká meg is halt ennek következtében ...tulajdonképpen ő is áldozat)

A Kecskeméti Árminról elnevezett barátivá vált társaságunk elnöke nagyon tartalmas és mély beszédet mondott... Mindig sokan kérdezik, hogy zsidó-e. Zsidók is..., mert hogy milyen nagyszerűen képvisel bennünket...Nem, nem az! "Csak" ember....

kavicsot és mécsest teszünk az emlékjel talapzatára....miközben szól a kaddis...nem látszik, de majdnem elsírom magam közben... hiába telnek az évek...nem múlik a fájdalom ... sőt... de tán meghatottsággal is keveredik?

mert ez megható, felemelő ünnepség volt.....