méghozzá tegnap reggel
sőt még az illatát is éreztem
amikor az unokám elmondta a mobiltelefonba a húsvéti locsolási versecskét
zőld erdőben jártam
kék ibolyát láttam
el akart hervadni
szabad-e locsolni
sajnos a locsolás elmaradt, objektív akadályok miatt, de nekem már ettől a versecskétől is elmúlt a hervadozásom, bizony!
olyan szépen , tisztán mondta az unokám... és meg is volt a szándéka, hogy meglocsoljon, be akarta kapcsolni a számítógépet, hogy legalább a képernyőn a képemet, de szerencsére anyja tudta, hogy egy-két napig a netem erre nem alkalmas, mert elfogyott,s csak húsvét után lesz jó...
hanem az elképzelt ibolyát ma megtaláltam...!
egy kis napsütötte utcaközbe leültem egy padra, s élvezni a napsütést, végre... láttam, hogy két kislány leszakadva az anyjuktól hajlong a szemben futó füvön , s tép valamit, kis aprót, és miután anyjuk megelégelte, én felkeltem s a nyomukba lépve láttam jópár ibolyát a fűben... érdekes, én eddig lilának hittem, de jól mondta unokám s a vers, tényleg kék, az illata is az elképzelt volt
nem is mentem tovább, pedig akartam, hazajöttem ,vázába raktam, hogy el ne hervadjon...
és úgy tekintem, mintha az unokámtól kaptam volna
én meg majd valahogy azt a neki szánt fanyuszikát a virággal ...
de jó lenne már nyuszi hopp nyuszi hopp helyett juli hoppot játszani és felugrani hozzá igaziból
de én is folyton (fűben)szundikálnék stb... stb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése