egy finisszázs és (mögötte) a csillagok

https://makohirado.hu/2018/04/26/vetitessel-es-elmenybeszamolokkal-zarult-a-muvesztelep-kiallitasa/

szóval ez a finisszázs...a  Natura művésztelep 10 évet összegző zárókiállitása,(a nyitón most nem is voltam, de a kiállitási tárgyakat már láttam)... most volt tanítványom megkérdezte tőlem halkan, hogy mi is az a finisszázs, (hát a finisből s vö.veriszazs), ő festőművész és tagja  többnyire a művésztelepnek, ki is vannak állítva  most is képei ... később másik volt tanítvány kérdi, a makóias képekről hallván,  hogy a genius locit miért c-vel ejtik , mondom mert genitivusban a magas i hang előtt c, nominativusban a locus-ban k lenne... persze ők nem érettségiztek latinból, én meg orosz vagy magyar órán vagy of órán... nem beszéltem ilyenekról is:( mea culpa - hogy stílszerű legyek)

viszont szeretek velük beszélgetni így évtizedek múltán is, (talán ők is), a festőművész "tanitványom" a szép képei előtt még a megnyitás előtt érdekes dolgokat is mesélt, a másik volt tanítvány (amúgy tanítónő, meg mondta, hogy a tanárnő  mellé ülök.. mikor máshova hívták volna ...ez is jólesett a fülemnek, meg hogy ismerte a kiállított képek ház- alanyait , mondta melyik hol van... (sőt mint mondta az ő házukat is lefestette,,,akinek más makói képeit láttuk most mellettünk. előttünk)

közben hallgattuk a beszámolót és vetitést a művésztelep életéről is...

s aztán D. M. fotóművész aki tavaly új tag volt (de kezdettől fotózza a művészi tárgyakat) elmesélte, amiről a fenti mako híradó tudósítás is beszámol , csak csonkán... ("A kiállításon a kereszteket ábrázoló fotóit is megtekinthették az érdeklődők. Mint elmondta, a makói zsidótemetőbe indult fotózni, mikor szinte megszólította egy kereszt, ezt követően készített ebből egy összeállítást.")

(engem különösen az ragadott meg, hogy mást is is mondott.(..l. később)

amúgy  nekem is volt egy (hasonló) történetem a zsidó temetőbe menet :

""A két ünnep közt szokás a temetőbe is kimenni, ma ebéd után el is indultam, de a kulcsot őrző gondnokkal elég nehezen tudtam megértetni, hogy csak pár óra múlva jön be az ünnep, addig visszaérek. Persze, ideadta a kulcsot, sőt mondta, hogy másoltassakegyet magamnak, akkor bármikor kimehetek, amikor csak akarok, de mondtam elég felelősség nekem a saját lakáskulcsom is, azt is örökké keresem, nemhogy egy egész temetőé..., és amúgy is évente csak egyszer megyek ki. Egy pillanatra megijedtem, hogy ő tudja jobban a naptárt, s hogy lekéstem a bőjtöt, és eszembejutott, hogy anyu egyszer egy nappal előbb tartotta be, de hogy én most, akkor később?!...(Az is eszembejutott, hogy anyu húga egyszer, mikor nálunk volt, már 80-on túl, milyen frissen sietett előre, lehagyva bennünket, a kislányommal, hogy mielőbb odaérjen abba a szobába, ahol zsinagóga híján, lehetett imádkozni , Jom Kipurkor, meg már a temető felé menve, anyu nővére, amikor itt volt Romániából, évtizedek után, viharban is milyen elszántan kereste fel, agyonázva is, szülei (az én nagyszüleim) sírját, míg én, tizenévesen, csak nyafogtam, vagy anyu öccse, amikor egyszer, tavasszal nyakig sárosan jöttünk haza a biciklinkkel, a temetőből., ő fel se vette!... - (hogy siettek mindig, és mindig, hogy lemaradtam mögöttük) én most alig találtam oda, előbb vágtam le a város szélén egy kis utcában, de aztán a következő utca végén kerestem a pléh Krisztust, ami mindig mutatta az ut"at a zsidó temető felé, de most kicserélték valami anakronisztikusan újra, mert már nagyon tönkrement, méhek költöztek bele mondta az öreg, aki kicserélte, de arrébb fogja vinni, a paphoz, mert a tulajdonosnak nem kell. Hát akkor ki fogja mutatni az utat nekem a temetőbe?... hm... legalább az utca nevét megtudakolom: Attila útja..., "de maga zsidó vallású, ugye?" - mondja az öregember kicsit bizalmatlanul és kíváncsian méregetve. Az vagyok - mondom - mint ahogy Jézus is az volt, nézek fel a kis szoborra, az öreg furán, kételkedve néz rám, pedig ott van a szobron, Jézus feje felett a felirat INRI ("...a zsidók királya") Hát nem látja?!" ... (2008. október 8.) *

és én arra emlékszem, és különösképp ez ragadott meg,  hogy D.M. arról (is) beszélt most, a finisszázson, , hogy az egész keresztény kultúra a több mint 5000 éves zsidó kultúrára épül,(mintegy rátelepszik) és hogy sok keresztet talált, de csak egyetlen Dávid csillagot, tudott lefotózni, a zsidótemetőben...a tavalyi kiállításra , aminek 10 volt a hívó szava (9+1) igy lett...

és a 9+ 1 tablóképén így rendezte a dávidcsillag köré a kereszteket...

ahogy a még tavalyi zárókiállitáson le is fotóztam    http://aliz-/2017/08/x.html

***

és ha már csillag(ok)...

a festőművész volt tanítványom e festménye előtt álltunk soká, amit 2009-ben festett, de melynek jellegzetesen időtlenség címet adott

és mesélt a bácsiról, aki ücsörög a kép mélyén magányosan

meséli róla, hogy van a szomszédjában egy öreg néni, és azzal ki szoktak ücsörögni esténként...ahogy a bácsi mondta:

fényesíteni a csillagokat...

hát így megy ez a csillagokkal... fényesítenek ők, de néha mi is....őket... vagy legalább is vannak akik....

********************************************************************************

*
a teljes blogszöveg:

szabálytalanul:

Kol Nidrét kellene most hallgatnom , Szegeden, a zsinagógában... Engesztelőnap előestje van; Erev Jom Kipur. Holnap van un. hosszú nap, de mint minden ünnepünk, előtte való este kezdődik, az első csillag feljöttével, de tulajdonképpen új év (Ros Hasono) óta tart; a két nagy ünnep közötti napok az un. "félelmetes" vagy "bűnbánó" napok, amiknek teljes betetőzése a mostani, a 25 órás bőjttel, aminek célja a teljes megtisztulás.

A két ünnep közt szokás a temetőbe is kimenni, ma ebéd után el is indultam, de a kulcsot őrző gondnokkal elég nehezen tudtam megértetni, hogy csak pár óra múlva jön be az ünnep, addig visszaérek. Persze, ideadta a kulcsot, sőt mondta, hogy másoltassak egyet magamnak, akkor bármikor kimehetek, amikor csak akarok, de mondtam elég felelősség nekem a saját lakáskulcsom is, azt is örökké keresem, nemhogy egy egész temetőé..., és amúgy is évente csak egyszer megyek ki. Egy pillanatra megijedtem, hogy ő tudja jobban a naptárt, s hogy lekéstem a bőjtöt, és eszembejutott, hogy anyu egyszer egy nappal előbb tartotta be, de hogy én most, akkor később?!...(Az is eszembejutott, hogy anyu húga egyszer, mikor nálunk volt, már 80-on túl, milyen frissen sietett előre, lehagyva bennünket, a kislányommal, hogy mielőbb odaérjen abba a szobába, ahol zsinagóga híján, lehetett imádkozni , Jom Kipurkor, meg már a temető felé menve, anyu nővére, amikor itt volt Romániából, évtizedek után, viharban is milyen elszántan kereste fel, agyonázva is, szülei (az én nagyszüleim) sírját, míg én, tizenévesen, csak nyafogtam, vagy anyu öccse, amikor egyszer, tavasszal nyakig sárosan jöttünk haza a biciklinkkel, a temetőből., ő fel se vette!... - (hogy siettek mindig, és mindig, hogy lemaradtam mögöttük) én most alig találtam oda, előbb vágtam le a város szélén egy kis utcában, de aztán a következő utca végén kerestem a pléh Krisztust, ami mindig mutatta az utat a zsidó temető felé, de most kicserélték valami anakronisztikusan újra, mert már nagyon tönkrement, méhek költöztek bele mondta az öreg, aki kicserélte, de arrébb fogja vinni, a paphoz, mert a tulajdonosnak nem kell. Hát akkor ki fogja mutatni az utat nekem a temetőbe?... hm... legalább az utca nevét megtudakolom: Attila útja..., "de maga zsidó vallású, ugye?" - mondja az öregember kicsit bizalmatlanul és kíváncsian méregetve. Az vagyok - mondom - mint ahogy Jézus is az volt, nézek fel a kis szoborra, az öreg furán, kételkedve néz rám, pedig ott van a szobron, Jézus feje felett a felirat INRI ("...a zsidók királya") Hát nem látja?!

Olyan göcsörtös, rázós a traktorkerék vájta út (nemrég még napokig esett), hogy muszáj leszállnom a bicikliről. Távgyaloglok. A zsebemben kövek, a kezemben virágok - egyszerre próbálok megfelelni mindenfajta szokásnak(?)... de a lényeg nem az, ami a kezemben, meg a zsebemben van -- hanem ami a szívemben... A temetőkapu felé közeledve én is, automatikusan gyorsítani kezdek (akár anyu romániai nővére, de nekem most könnyű, nincs vihar, gyönyörűen tűz a nap, mintha nyár lenne) A kulcs fordítva nyit, mintha bezárnám a kaput... a külső ortodox s a belső neológ temető közt a fal már alig van meg, így szinte az egész temető előttem van, méltóságteljes sírköveivel, csinálok is egy tablóképet róla...

Anyu sírjához majdnem úgy megyek, mintha hozzá s haza, nem "szabályos", de úgy ülök le a sírjára, mint - nem is olyan rég? -(már 20 éve!) az ágya szélére... Mindig rám tör a sírás, de fokozatosan meg is nyugszok, az ő sugallatára, érzem, ő nyugtat: "minden úgy jó, ahogy van"... a sírkő végére felkúszott a borostyán, s csak későn veszem észre, hogy kivágott elszáradt csipkebogyó ágak is odakeveredtek közé, mikor már belemarkoltam az egyikbe; ki is serked a vér az ujjamból..

A közelben van anyu unokatestvérének, faragott rózsákkal díszített sírköve, ott is leszedem a borostyánokat, s akkor látszik a felirat, a név és alatta a két évszám: 1912-1928, s amit sokan nem értettek; "Az Isten tudja, miért"..., de hát mit is írathatott volna fel az anya, aki 15 éves kislányát veszítette el, mert elkapta az agyhátyagyulladást az osztálytársától, akit korrepetált... A nagyszüleimhez megyek még, nagymamára még töredékesen emlékszem, nagyapámat, csak fényképről, dokumentumokból és legendákból... De nagyon közelérzem őket is magamhoz.

Kicsit elfáradtam, mire visszaértem a többkilóméterre levő városunkba, itthon egyből el is aludtam, ülve, az íróasztalnál, s mikor felriadtam, már csak 10 perc volt, amig még enni lehet... azt se tudtam hol vagyok. Ezzel el is dőlt, hogy nem megyek be Szegedre, Kol Nidrére, majd holnap - bár valószínű csak a díszterem lesz nyitva, ami nekem nem tudja ugyanazt jelenteni, mint a zsinagóga, aminek csillagos kupolája emlékeztet a mi - már nem létező - zsinagógánkra, és főleg a csillagos égre.

Ez az egész napom teljesen szabálytalan lett, meg amúgy is, ha a szabályokat nézzük, utazni se volna szabad..., ugyancsak teljesen szabálytalanul, de mindkettőnk örömére, mobilon megáldottam a 30 km-re levő lányomat...

Hallgatom az esti kezdőimát, a Kol Nidrét, a fülhallgatóval a fejemen, itt a számítógépen, és a záróimát, az Ovinu Malkénut is ...

Délután, a temetőből jövet, mikor már sejtettem, hogy itthon maradok, elhatároztam, hogy - végre - előveszem a hegedűm, és elhegedülöm én rajta a Kol Nidrét, hiszen valamikor tudtam, megvan a kottája is..., saját kezeimmel másoltam le annak idején... De aztán a hegedűs változatot is megtaláltam a youtubon...., nem is akármilyen előadásban...

Bár azt hiszem, mégis előveszem a saját hangszerem; imádkozni is más, ha én teszem, mintha csak hallgatnám, más hogy imádkozik... persze, azt hiszem, együtt, "közösségben" lenne az igazi..., hiszen mindannyiunkért imádkozunk. (és többes szám első személyben.): "Ovinu Malkénu...." "Atyánk, királyunk, nincs más Urunk, csak Te.... hozz ránk jó évet! ... engedd, hogy tiszta szívől megtérjünk Hozzád! ... jegyezz be minket a boldog élet könyvébe!... jegyezz be minket a megváltás és üdv könyvébe!.. telítsd meg kezünket áldásoddal!... hallgass meg, szánj meg minket, és könyörülj rajtunk!... fogadd kegyesen és irgalommal imádságukat!... nyisd meg a menny kapuit imádságunk előtt!... tégy így végtelen irgalmad napján!... hallgass meg minket kegyelmesen, bár nincs elég érdemünk! Bánj velünk jóakarattal és szeretettel, és segíts meg minket!"

aliz2. :: 2008. okt. 8. 19:41 :: 28 komment :: Címkék: kapcsolatok, ünnep, zsinagoga