a múzeumigazgatónő igazán kedvesen fogadott, hogy jöttem az Espersit házba...de hát olyan nyilvánvaló volt, hogy egy olyan eseményre, ami itt van, és itt József Attilán kívül most Hamvas Bélával is kecsegtet egy izgalmas szellemi találkozó, hogy is ne jöttem volna! És milyen jó, hogy itt vagyok, bár az előadót eddig nem ismertem (dr Nyitrai Tamás nyelvész, állt a meghívón), de tulajdonképpen ő "csak" kalauzol a két nagy gondolkodó közt, rávilágítva a szellemi azonosságaikra... és eszméltet engem is...,
az alapigazságok mindig ugyanazok...de a legjobb érzés mindig ezek újrafelfedezése és ezzel meg is erősítése
az alapigazságok mindig ugyanazok...de a legjobb érzés mindig ezek újrafelfedezése és ezzel meg is erősítése
Az előadónak is megrendítő a helyszín, ahol József Attila lakott....atyai pártfogója házában...inspiráló, baráti légkörben
a mi szobánk is már homállyal teli, az ablakon jelek, ... a világosság és sötétség váltakozásai is a téma, s egymásbamosódásuk, mikor egyik átmegy a másikba... az a legizgalmasabb...Eltávozott a nap, megjött az éjjel(Dante Babitsnál ill végére járt a nap Nádasdi új fordításában)...a szürkeség megszabadította az embert a fáradalmaitól... az ablakon a tao jel , a jin és jang mutatja a sötét és világos egységét, mindkettő tartalmazza a másikat -... (A dolgok nem vagy feketék vagy fehérek)
Nem rossz a sötétség... "a mellékudvarról a fény hálóját emeli..."
Hamvas : éjszaka közelebb van ahhoz , hogy lásson, és a nappal szerinte az eltévelyedésé
(Nappal hold kél bennem, s ha kinn van az éj, egy nap süt idebenn (mondom is már magamban a józsefattilai Eszméletből
van fény és sötétség és egyik sem, csak a homály
vagyunk is meg nem is, ez a homály
és persze én - mint mindig -, szorgalmasan jegyezgetek, az ismerős dolgokat is, a fejből tudott verseket is, , bár itt hirtelen ezen a tudósító filmen főszereplővé vált kezem - a filmen látszik - ritmusra mozog, hiszen - halljuk is- a vers alapja a ritmus, és itt most mi újraalkotjuk a mágikus verseket... ritmusra... régi emlékek,,, színpadosaimmal egykor... rege róka rejtem, meg brummabrummabrummadza...a Medvetáncból,...mélységek, magasságok... mágia...a mélyból, a magasba ... a tudatalattit tudatosítva... de hát ami lent az fent... mindegy is...a legmélyebb tudatalattiból hozza föl a tudatosítást... (jut eszembe , ez is az aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni...de ugyanezt mondja Weöres is, aki ismerte a taot is: ha pokolra mész legmélyére térj, az már a menny, mert minden körbe ér)... vagy József Attila A hetedikben, ami te magad légy! (vagyis a teljesség)---de előbb világ sírköve alatt mégy
igen, a világ egy, egységes... akárhova is gondolhatunk benne, hány rokongondolkodó, akik ugyanazt gondolják, mert az igazat gondolhatják...
előadás után pedig kimegyek az udvarra, aminek végében volt Attila szállása, egy kis szobában...
a fény...amiről olyan sokat hallottunk bent az előadás alatt is, megjelent mögötte az ablaküvegen...pedig már esteledik
holnap születésnapja, ami a költészeté is egyben... most van az előest
bent arról volt szó, hogy ez még több is , mint a nappali ünnep...
"és amúgy is...nappal hold kél bennem, s ha kinn van az éj egy nap süt idebebenn"
(most is, amikor ezeket írom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése