virágok
azon
a névnapon
az
egész iskola
felsorakozott
felvirágozva
a
lépcsőket
megtöltve
hogy
az igazgatónőt
felköszöntse
sorban
egyenként
minden
tanuló
egy
csokorral
járult
elé
én
nem
elfelejtettem
vagy
nem akartam
vagy
nem volt kedvem
(okom
volt rá)
nálunk
nem volt szokás
a
névnapolás
de
feszengtem
a
sok virágos
köszöntő
közt
hogy
csak én nem
s
hogy már megint
különbözök
….
évekkel
később
a
tanitványaim
nem
érthették meg
mért
nem örülök
önfeledten
a
virágaiknak
mit
pedig
szivből
hozhattak
(merem remélni)
(merem remélni)
s
nem egyenként
hanem
egyikük vagy
ketten
óra előtt
az
asztal mellé állva
az
egész osztály nevében
pár
szál virágot
nyújtottak
át
fogadjam
szeretettel
mondták…
addigra
már
tudtuk,
tudtam
az
a sok virág
minden
kézben
más
néven került
lepréselve
a
történelemkönyvbe
személyi
kultusz
cimszó
alatt
de
még mindig
facsarja
az
orromat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése