karmolások
Smilu
kikarmolta
az
arcom
a
Mizrachiban
Anyu
nagyon
odavolt
miatta
attól
tartott
meg
fog látszani
örökre
a nyoma
s
a szép arcom
elcsúfitja
de
nem
évek
múlva
elmúlt
szerencsére
teljesen
a
heg
smilura
meg
nem
is emlékszem
eltűnt
ő is
a
szüleivel
valahova
külföldre
ment
tán
Izraelbe
s
az arcom
már
rég
karmolásnyoma
nélkül
se
szép
de
mért is
bánthatott
egy
zsidó gyerek
egy
másikat
nem
sokkal
a
deportálás után
nem
értem
és
azt se hogy
mlért
csúfoltak
a
szomszédos
Agudából
a
hószetek
minket
mi
meg őket(?)
akárcsak
később
az
iskolában
az
ások
és
bések
(„szerencsések”
és
„nyavalyások”)
egymást
nagy
hévvel
és
persze
keresztény
a
zsidót
vagy
netán ő is
vissza,
a „gójt”?
Én
nem.
nem
is értettem
ezt
az egészet
ezt
az
értelmetlenséget
utáltam
a
csúfolódást
és
a harcokat
békére
vágytam
azóta
is
arra
vágyom
hasztalan
s
tele láthatatlan
karmolásnyomokkal
(emlékcserepek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése