2016. április 5., kedd

az asztal alatt


kiskoromban
leginkább
az asztal alatt
éreztem
jól magam
vendégségben
anyukámmal
valamelyik testvérénél
de nem bújócskáztam,
hiszen
észre se vették
hogy eltűntem
észre se vettek
mégis ez volt
kedvenc
búvóhelyem

   (emlékcserepek)

5 megjegyzés:

  1. Ezekből a cserepekből lassanként összeállhat egy egész élet... Why not?

    VálaszTörlés
  2. csak a gyerekkor - de az "öregverseimmel" kiegészitve valóban...
    (bár mondják, hogy a gyerekkor ami igazán számit... .)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
      miféle régen elsüllyedt menyország?" (Kosztolányi)

      Törlés
  3. Igen, a kis Désiré, "A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései"-nek höse...

    VálaszTörlés
  4. csak nem egyenesen karinthys módra? :( :) (igaz, humorban nem ismert tréfát) Kosztolányi meg nagyon hathatott rém, a szakdolgozatom témájaként is...Különben az u.n. "öregverseim" egy részének (ciklisának) ezt az alcimet adtam, hogy a "a szegény kis öregasszony panaszai..." :) de úgy látszik a gyerek- meg az öregversek nemigen különböznek (ott van az öregben a gyerek... s kicsit már forditva is)

    VálaszTörlés