ti
kik már
nem
jöttök szembe velem
akár
ismertelek akár nem
mi
ez az érzés mi elkap
ez
a furcsa hiány-
ha
járok az utcán
szülővárosomban
és
csupa ismeretlen arc
jön
velem szemben
helyettetek
ti
már nem…
hát
hogy is
válaszolhatnátok
nekem
ki
még itt a régi helyemen
botorkálok
nélkületek
mi
lehet ez
akár
a honvágy
de
nem a hely
hanem az idö
az
emberek után
ne
is sirjatok
ti
külföldre szakadók
a
szülőföld után
ti
se találnátok
kik
már nincsenek,
se
ott se itt
s
az emlékezésnek nincs
földrajzi
otthona
lokalizációja
vagy
akárhol is…
ahogy
én is
a
régieket nem feledem
de
csak emlékképeimben
látom
eltűntek
az utcákról
nem
jönnek már
szembe
velem
sosem
s
akik igen
nem
tudom
meddig
még
s
mikor látom
utoljára
őket
vagy
ők engem
meddig
engedtetik
így
változik meg
egy
város arculata
és
az egész világ
észrevétlenül
s
forog a föld tovább
nélkülünk
ápr
22
Mint "külföldre szakadt hazánkfia" (ez volt a pozitív meghatározás) avagy "idegenszívű renegát" (ha negatív volt a minősítés), valóban úgy érzem, hogy nem a helyhez kötődöm, hanem az emberekhez... S a helyhez csak akkor, ha benépesítik azok, akiket szeretek... Az ő emléküket keresem kihűlt helyükön is...
VálaszTörlésilyesmire gondoltam én is...
VálaszTörlés