az
iskolában
szűk
volt a pad
s
a bezártságot
sose
birtam
felugráltam
a
helyemről
mikor
már
elegem
lett
a
sok ülésből
de
tantónéni
spontaneitásom
nem
akceptálta
lázadásnak
vette
márpedig
rendnek
kell lennie
szerinte
zavartam
az órát
hazaküldött
hát
ha
szabad akarok lenni
hát
indulás, nosza,,,
de
én megálltam
az
osztályajtó előtt
mint
akinek
földbe
gyökerezett
a
lába
azt
hittem
rámszakad
a
mennyezet
s
a szégyen
de
aztán észrevettem
a
falakon
anyukám
rajzait
miket
tantónéni
kérésére
készitett
szemléltetőeszköznek
s
ezek a rajzok
is
ajtón belül
tartottak
s
aztán felemelt fejjel
egész
egyszerűen
a
helyemre mentem
(emlékcserepek)
Lassan kialakul ennek a kislánynak az arcképe, sokszor meglepő, mert a valóságban nem ismerlek, ezért "rád" sem ismerhetek...
VálaszTörlésés milyennek találod (a mostani öregasszonyhoz képest?) bevallom engem is olykor "meglep"..de miért pont ezekre a mozzanatokra emlékszem különösképp, abban a mostani "öregasszony"is benne van ám, s igy valahogy egységes kellene hogy legyen a kép, valahol össze kell, hogy érjenek, nem?
VálaszTörlés