2016. április 8., péntek

az iskola rabságában

az iskolában
szűk volt a pad
s a bezártságot
sose birtam

felugráltam
a helyemről
mikor már
elegem lett
a sok ülésből

de tantónéni
spontaneitásom
nem akceptálta

lázadásnak vette
márpedig
rendnek kell lennie
szerinte

zavartam az órát
hazaküldött hát
ha szabad akarok lenni
hát indulás, nosza,,,

de én megálltam
az osztályajtó előtt
mint akinek
földbe gyökerezett
a lába

azt hittem
rámszakad
a mennyezet
s a szégyen

de aztán észrevettem
a falakon
anyukám
rajzait
miket tantónéni
kérésére
készitett
szemléltetőeszköznek

s ezek a rajzok
is ajtón belül
tartottak

s aztán felemelt fejjel
egész egyszerűen
a helyemre mentem


                             (emlékcserepek)


2 megjegyzés:

  1. Lassan kialakul ennek a kislánynak az arcképe, sokszor meglepő, mert a valóságban nem ismerlek, ezért "rád" sem ismerhetek...

    VálaszTörlés
  2. és milyennek találod (a mostani öregasszonyhoz képest?) bevallom engem is olykor "meglep"..de miért pont ezekre a mozzanatokra emlékszem különösképp, abban a mostani "öregasszony"is benne van ám, s igy valahogy egységes kellene hogy legyen a kép, valahol össze kell, hogy érjenek, nem?

    VálaszTörlés