mondat(ok)

azt irja az iwiw üzenetbe, a (9.) könyvbemutatójára meghíván volt tanítványom P. B. E. , hogy:

"Mikor írok, még mindig Te fogod a kezem." (és "hálás szívvel"... az aláírás...)

közben volt egy időszak, (volt tanyítványom pont most annyi éves, mint én akkoriban, de ő most iratkozott be a bölcsészkaron pszichológia szakra - igaz, azóta én is elvégeztem ezt-azt..:)) a nyugdíjazásom után az azt követő (szellemi) hiátust mintegy betöltendő, amikor eme volt tanítványom heti lapjában "csinált" nekem egy külön rovatot IRODA-LOM cimmel, ahova írhattam mindazokat a gondolataimat, érzéseimet, közlendőimet irodalomról, irodalom kapcsán - amiket a József Attilai "beszélhetnénk irodalomról vagy más efféle földi lomról"... gondolatok involváltak, amik ugyancsak egy közvetett tanár(mester)-tanítványi kapcsolatból születtek - a maga konfliktusaival, ambivalenciáival egyetemben) - de lényeg, hogy "taníthattam" tovább, csak nem a katedráról, hanem a lap rovatában.... hálás is voltam neki ezért

nos, elmentem a bemutatóra, mert így is illik, ha már meg is hívják az embert, és P.B.E. pályafutása amúgy is érdekelt, nemcsak pedagógiai okokból...

már teltház volt (nem csoda, sokan szeretik a városban, hol képviselő is volt), pótszéket vittem épp az utolsó sorba, mikor odajött, az új könyvével a kezében, amit átadott, és kölcsönösen örültünk és köszöntöttük egymást...

aztán elkezdődött a bemutató, és egyszercsak hallom a nevem, hogy itt vagyok, és hogy mindent nekem köszönhet (irodalmilag) ( és Stenger Gizellának...) , de aztán hallom ám, hogy én azt mondtam neki anno, a gimnáziumban, hogy "most már jó lenne ezekkel a végeláthatatlan körmondatokkal felhagyni!" és azóta talán túlzottan is ezt teszi, (a felolvasott szöveg szinte tőmondatai valóban drámaian kopogtak! - mert hogy ő még mindig az én egykori tanári elvárásaimnak próbálna megfelelni - ha nem is az osztályzat miatt...

nos én nem emlékeztem erre a mondatomra, arra igen, hogy mindig sűrítetten, eredetien, nem mellébeszélve fogalmazott... soha egy felesleges szó!, és minden eredeti... hogy ez mind körmondatban zajlott-e...? már nem is tudom...

de azt igen, hogy micsoda felelősség bármi mondatot megfogalmazni!.

mert akinek mondjuk, biztos, hogy jobban megjegyzi, mint mi... és lám, hathat rá... (és akkor ez beláthatatlan)... mert nem mindig jól...(?) (mégha ő hálás is miatta... de gondolom, E. inkább azért, mert tudta, hogy körmondatoktól függetlenül bíztam a tehetségében )

(és én ezek után mit kezdjek a saját - agyontűzdelt, göcsörtös - körmondataimmal, ráadásul?!)

aztán ma együltömben (mert másként nem is lehetett volna) végigolvastam a kisregényét, és az apró mondatok ellenére most mégis úgy tűnik, hogy egyetlen tömbből van az egész, akár mintha egyetlen körmondat lenne, egyetlen nagymonológ válsághelyzetben, kiútkeresés, asszociative benne az egész élet, mint egy életfilmben... és látszólag váratlanul van vége, úgy hogy nincs is, mert áradna tovább, de mégse, és utólag jöttem rá, hogy mégis ott van vége, ahol kell: a szavakban, az írásban, a mondatokban megtalált értelemben, hiszen azért született meg a könyv is, és azért zárul ezzel a (csupán látszólag esetleges) mozzanattal is:

"Közben tavasz lett, Olmer komplét akar venni, bemutatót szervez a klubjában, színész már van, majd felolvasnak tőlem valamit"...

Igen, mert ez a lényeg. Felolvasnak tőle valamit... A mondatok... Most is ezt teszi, itt a könyvtárban, a könyvbemutatón... Olvassa fel a ( már nem kör)mondatait...

Mert fontos a kimondás, a megfogalmazás, a "mondat",

hiszen a világ is ebből lett. talán, egyetlen mondatból: Legyen...!

P.B.E. meg egy ilyen mondatot olvas a könyvéből épp: "Isten van, az ember történik... "

........és lányom, este, a Rotary díjosztó után, mit a Duna tévé közvetít, hol az év legjelentősebb irodalmi művét (mondatait!) díjazzák - a dijazott egyetlen, évekkel ezelőtti, tenger mellől küldött sms mondatáról ír (és a tengerről) - valójában tengermondatokról mondatokat:
http://www.litera.hu/netnaplo/vagy-a-mondat-vagy-a-tenger
2009 október 09.
Vagy a mondat, vagy a tenger