a szegény kis öregasszony panaszaiból

Alig pislákol benne az élet
Az arca szikkadt, barázdált
mint a szántóföld
amibe elfelejtettek vetni
Már mindent learatott
amit valaha vetett
De vethetett volna többet is
Hányszor kell még újjászületnie!
Szegény öregasszony!
-----
3 körül fölveri a szive
legmélyebb álmából is
Mindent felejt
Csak azt az összevissza
heves dobogást
nem lehet
Betölti
A betalocig
Amitől újra álmos lesz
de már álomtalanul
-----
Sose kérik a 65 év feletti igazolványát,
egy közlekedési eszközön se
hiszen az arcán hordja
Az utasok is felugrálnak
ha meglátják igazolását,
a ráncait:
"tessék csak leülni" -
erősködnek.
Tán félnek, hogy rájuk esik
70 éve minden terhével?!
---
Ir újra. Mint pár évtizede
A csalódásairól.
A papir türelmes
Mindent "BEVESZ" -
Türelmesen hallgat
Még várni is tud -
A feltörő gondokra,
sebekre...

A legjobb pszichoterapeuta
---
Szorit is a szive...
Mi szoritja?
Milyen fájdalom
milyen kimondhatatlan érzés...

Lélegezni mélyeket.
Sóhajtani!
---
Annyira lelassult
Olyan, mint egy állókép
Kimerevitve
---
Néha megijed a tükörképétől
Ez a lemondó, csüggedt
lefelé biggyedő száj
ez a kiüresedett tekintet
mellyel önmagát szemléli?!
Ez lenne ő?
Ki ez az öregasszony?!
Ugyan hogy került ide,
a helyébe?!
Semmi köze hozzá!
Takarodjon...
...
"Szedd össze magad!"
mondja magamagának
Node hogy tehetné?
mikor éppenhogy
szétforgácsolódik!