személyességről - személyesen

tegnap este hazajött a lányom egy szűk napra; egész napi loholás után, s ma este folytatja (sőt: itthon is "dolgozott" - egy angol nyelvű könyvet olvasott, PHD referálásra) Kb. 3 embernek valót csinál, a legmagasabb színvonalon, de folyton elégedetlen magával. Ráadásul tőlem is olyan szülinapi ajándékokat kapott, amik emlékeztetőek (esetleg figyelmeztetőek is? ), gyerekkori sokoldalúságára: a legkülönbözőbb művészeti ágak aktív művelésére; amiből szinte az irodalom maradt csak, de annak is újabban inkább a tudományos része. Egyszerűen nem jut (elég) ideje; még pl. szépírásra is (a tudományos- és újságírás mellett) kevesebb. (bár egy novelláskötetnyi, s két kisregénnyi kézirata máris "összejött")

Nem akar "korlátozni", mint mondta, de azért megkért rá, megint, hogy ne írjak róla annyit... s ezt tiszteletben kéne tartanom valóban. (bár pont az előbb nem ezt tettem, s még most is folytatom(?)!! Meg, azért óvatosságra int, a "személyességet" (személyességemet) illetően. (tehát végül is jogosnak látja, amit magam is felvetettem a blognyilvánosság ambivalenciájával ill. paradoxonával kapcsolatban egy korábbi bejegyzésemben - de valójában állandóan ott lappang a (blog)írással összefüggő gondolataim mélyén - nekem is.)

de mi az, hogy "személyes"? azt írta valaki egyik bejegyzésemhez, hogy azért lett olyan "szép", mert látszik rajta a "személyes" élmény. de hát mi nem az? másról nem is tudnék írni! csak ami "személyes élmény". másképp nem tudnék élni! úgy, hogy ne érintsenek meg személyesen a dolgok, hogy ne volna közölnivalóm róluk.

olvastam nemrégiben egy beszámolót a Literán az irodalom fiktív vagy tényjellegéről, s - azt hiszem - Konrád, nagyon jól összegezte a lényeget, hogy voltaképpen értelmetlen a kérdés, mert a leírással, elmondással minden tény máris fikcióvá válik, mert bármi történést a megfogalmazás egy bizonyos mederbe terel, az elmondás , a megformálás már egyben elszakadás is az adott tényállástól. Igy van ez, akkor így kell lennie, egy blogban is (még ha az nem is "igazi" irodalmi műfaj - de "elmesélés"..., s bármennyire is a valóságból íródik, nem helyettesíthető be a valósággal. Én sem vagyok teljesen olyan, vagy csak olyan, ami a blogbejegyzések alapján kirajzolódhat rólam, de azok sem csak olyanok, akikről írok. bizonyos nézőszögből, bizonyos - kiemelt szituációkban - olyanok. igen.

de valójában, ha már le van írva bármi, fikció és tény elegye. és paradox módon (már megint!) épp a személyes megközelítés távolíthatja el a leírást az "objektív"nak hitt valóságtól. De hát ezt tudjuk már a fizikából is, (Heisengbergtől) hogy a mérést végző személye módosítja a mérési eredményeket. s személyiség nélkül ugyan minek van értelme? azt hiszem nincs is u.n. objektív -valóság....

lányom írt egy (nagyszerű!) kisregényt, amiben szerepel egy bizonyos "anya". nyilván én lennék (a modellje), és mégsem én vagyok...

így van ez. az írás meg az élet nem ugyanaz.

bár egymásra mutatnak.  

(2008. okt.7.)