patikából kijövet az árnyékos padra húzódtam kicsit pihenni, a szines ernyők alatt
turisták tömkeleg előttem,. s szinte mindenki fényképeszkedik az ernyőkkel,
hanem leginkább egy csöpp kislány köti le az érdeklődésemet, ő a nap legragyogóbb színfoltja a szines ernyők alatt
apja nyakában ül, az anya mellettük
s a gyerek sugárzó , boldog arccal mondja:
MEGÍGÉRTED, ÉS ELJÖTTÜNK AZ ERNYŐKHÖZ!
ezt a dupla boldogságot, az igéret beváltása és a ragyogó esernyők miatt...
összemosolygunk az anyával....
az életünk megállt egy ideje
legalábbis akadozik, még most is
régi, megfagyott , covidba dermedt plakátok az utcán...
minden ingoványos, ideiglenes
merjünk-e örülni annak a nyitottságnak, szabadságnak, ami épp most adatik?
de hát nem ilyen bizonytalan valójában az egész élet? covid nélkül is?
(csak nem ennyire radikálisan s nyilvánvalóan)
de akárhogy is, ezen belül, KELL ÉLNI!
julius 23
nnna, végre, nem csak kivülről csodálom a fürdőkomplexumunkat,
hanem bemerészkedtem fürdési szándékkal (az épületbemutatón anélkül már láttam...legalábbis a főtermet)
de, mikor, ha nem ebben a kánikulában használjam végre rendeltetésszerűen és ne csak csodálatra a fürdőnket? - gondoltam -szerencsére a fürdőruhám már megtaláltam korábban, fürdéshez ez nem volt akadály... (más lett, de igy is jól eltelt az időm, majdnem zárásig...)
sokminden elámitott -amiket eddig, a nyitási bemutatón- nem láttam)
már a belépéskor az öltöző előtt a hajszáritó gépek sokasága és igen. dizájnos szépsége......
(hajat is érdemes lenne itt mosni - bár láttam külön fodrászműhelyt is, a bejáratnál.)
s milyen öröm látni, hogy van itt külön GYEREKVILÁG is!
A fedett részen
-amit a bemutatón is láttam -,
persze, hogy rögtön felkukucskál a tekintet...
de a pihenő részlegen is megpihen:
az "életfa" körül alant fürdenek, körbe-körbe...
de olyan meleg van a termálviz gózétől is,
hogy egyből kimenekülök a szabadba:
Itt rég voltam, de még elevenen él az emlékezetemben a régi, nagymedencés fürdő emléke, ami dominálta a terepet, és ahol jól lehetett úszni, van itt most is medence, de a legnagyobb is kisebb, csak kb 1
méternyi a vizmélysége... de azért a 160-ammal biztos tudok majd úszni benne...
csak nagyon tűz a nap, keresnék valami árnyékot... de hiába van rengeteg heverő szerte, az árnyékos fekhelyek már foglaltnak tűnnek... de mégis, találok, ha leleménnyel feljebb húzom, egy fal tövében, hogy legalább a fejem legyen árnyékban
és hanyattfekve, kényelmesen olvasom Hankiss könyvét a Nincsból a Van felé... épp ezt a fejezetet...
az élet értelmét keressük.. ( és evidencaiként választ sugalló a háttér felette)
Mi az élet értelme... van? hát ha adunk neki... és amit... nem?
és a sok keresés után - mint Csongor - rádöbbenhetünk akár arra is, hogy saját kertünkben van... mert hosszú út után ugyanoda kanyarodunk vissza - ha kicsit megváltozott is azóta az a "kert"... de az ég, a felhők nem... a légben a kis apró csillogó valamicskék sem... és mi sem(?) talán... érettebbek lettünk, és tapasztaltabbak, nem csak öregebbek és keserűbbek(?)...
de kiderül, hogy úszni, vizbe nem is mehetek, mert valahogy felsérhettem a lábam hátul, vagy 10 cm hosszan megkarcolódva felsebződött... viszont az idő eltelt, a mobilom a fürdés reménye miatt nem hoztam ki, hátha hívott lányom, közben, nem akarom, hogy esetleg aggódjon, miattam, elindulok a szekrények felé, de közben eltévedek, a fedett fürdőtermen keresztül egy kis csöndes kertrészre bukkanok, ahol egy bokor alá még üres ágyat is húzhatok...
folytatom hát az elmélkedést az élet értelméről... hát igen, nincs mese, nekünk, nekem kell megadni neki az értelmet...
pihenek (most ezt kell... elfáradtam) de nem nyughatok, az életem értelme, mégis csak ők: az utódaim (ha egy kicsit "elodázás"nak is tűnhet ez(?)... Hankiss szerint is, elméletileg...de a legfontosabb, megkerülhetetlen, akkor is! nélkülük - az én életemben teljesen értelmetlennek érezhetném az "értelmet",- (talán kivéve a tanitványaimat, akik itt is vannak páran, rám is köszöngetnek, kedvesen, talán ők is tekinthetők - szellemi- gyerekeimnek)- de ha az élet értelme maga az élet, mi az, ha nem a továbbadása...!!! Még ebben a fürdőben is a lényeg, épitészetileg is a földet az éggel összekötő életfa... csak lemegyek végre az alagsorba a szekrényhez
(az életfás termen keresztül) a mobilomért,
és látom is, hogy volt egy sms-m, de abban nem irja lányom, hogy aggódna, sőt, minden rendben, csak épp hivott, és fia alszik is, ő is ledől...no akkor nem zavarom őket, nem reagálok vissza - gondolom...
aztán fent vettem egy jégkrémet és beraktam a visszajárót a mobilom tokjába, mert most már csak magammal hoztam... és nem soká meg is szólalt, lányom nevével a kijelzőn, de a vejem szólt bele, mert hogy órák óta hiv a lányom, mondta, csak most már ő próbálkozott, mert a gyerek épp anyja kezében, de már adja is... hát épp hintában ült és kacagott a kislegény, mert mindig ledobálta a sapkát, amit anyja mindig visszaadott, lányom örült, hogy nincs semmi baj velem, sőt, hogy - végre- a fürdőben vagyok...(már noszogatott oda ő is), valószinű azért jelzett kikapcsolást a mobilom, ami miatt tényleg kezdett kicsit aggódni, mert lent az alagsorban nincs térerő... aztán pár perc múlva már mobilom se volt! Legalább is nem találtam sehol, pedig csak a jégkrémet ettem meg időközben A kisasszonytól, kérdeztem, nem adtak-e le nála egy fehértokú mobilt, de nem. Hát elkeseredve, szedelőzködtem haza felé, hogy a vezetékesről bejelentsem nincs már mobilom. Mikor szóltak, hogy a recepción leadták, s már hozta is a recepciós, még a visszajáró pénz is benne maradt. (mint pár hete a pénztárcamban, amit otthagytam a posta melletti padon...)
csak egy kisgyerek sirt, nagyapja úgy cipelte ki a medencéből, akarata ellenére - könyörgött, nagyanyjának is, hogy ne vigyék még haza.
De hát bezár a fürdő-
mondták neki.
-Ki zárja be? - kérdezte.
talán el is intézte volna nála, hogy mégse...(?)
aaaannyira jó itt....
kilépve a kapun ezt láttam....
visszafordulva meg ezt:
itt voltam, egész délután, és mindjárt este.
A nap a fürdőpalota mögött lenyugvóban...
olyan el- sőt szétfoglalt (bár nincs is ilyen szó ) vagyok, mostanában, hogy megfordul olykor a fejemben, hogy abbahagyom, de legalább is ritkítom a blogirást, aztán mégis, ha kimarad egy nap, rögtön bepótolom, és tartom magam a "nulla dies sine linea"-mhoz igy - legalábbis formálisan... meg belül is...
talán kell is ez nekem, ez a napi rendszeresség, már megfordult a fejemben a József Attila sor is - kicserélve egy szavát - de lényegét nem:
még jó, hogy vannak jambusok, van mibe kapaszkodnom
hát kinek mi jut kapaszkodni ,
költőnek az időmértékes versláb
"blogger"nek meg... mi is?
(csak szavak? mérték nélkül?:)
aliz2. :: 2010. júl. 28. 20:27 :: 15 komment :: Címkék: blog, blogiras, elmelkedes
az őző nyelvjárás lesz a téma A KÖVETKEZŐ HONISMERETI KÖRÖN
jé, én nem őzök! Tán nem is tudnék kapásból...mégha Nyiri professzorunk körbe is ugrálta volna azt , aki zárt é-t használ) 8a mi önk ugyanott van) ... Egyetemista koromban szokhattam le róla. Ott ferde szemmel nézték a társak...(
meg jól emlékszem arra az első orosz irodalmi óránkra is, ahol kihívott a táblához a tanárom, azzal hogy irjam fel (ezt a Kosztolányi idézetet, amúgy - mint utólag kiderült)
őzike, őzik-e
Csakhogy képtelen voltam rá! Azt hittem, értetlenül, hogy kétszer ismétli ugyanazt az őzike szót.
őzike, őzike
hiába hadonásztak a többiek a helyükről kézzel-lábbal...
zavaromban, megszeppenésemben, riadtságomban semmit se értettem
igen, akár egy megriadt őzike...
lányomék pár napot a tengernél töltöttek, Párizsból fel, Északra, Calais-nál...
Calaisban persze a tenger a lényeg*, számukra különösképp mint mondták, de én azért nem győztem csodálkozni azon, hogy hogy-hogy nem kiváncsiak a calais-i polgárokra, mármint a Rodin polgáraira (igaziakat - gondolom - láttak járni-kelni a calaisi utcákon); hanem még azt is állították, hogy a Rodin szobor nem itt van, hanem Párizsban ... persze, ott is, mint kiderült , van vagy tizenvalahánY öntvény a hires szoborcsoportból, de hát azért Calais-ban is van egy, méghozzá a Városháza előtt (az is igaz, hogy eleinte tiltakoztak a felállítása ellen, de később mégiscsak a város büszkesége lett) - találtam is képet az interneten erről bizonyságul: (mit is nem lehet ott megtalálni? , azt is én előbb deritettem onnan ki, hogy hétvégén a szállójukban nem 10-ig hanem 11-ig lehet reggelizni:)- mint ők.)
Aztán, mielőtt visszamentek Brüsszelbe, csak megkeresték a szobor-polgárokat...
(remélem, nem az én "nyomásom"-ra....)
én meg kaptam tőlük, róluk webcamerás képet , ime:
hát, nekem ők a kedvenc polgáraim (nem a calaisiak..., hanem budaiak...:), bár most még Calaisből. (a "polgár" szó jelentésváltozásain (-torzulásain) meg el lehetne töprengeni - de az egy egészen más téma lenne...)
..........................................................................................................................
(az "ifjú tollforgató" novellacimének valóraválása!)
IFJÚ TOLLFORGATÓK III. évfolyam 4. szám 2003. november
Turi Tímea
Látni a tengert
a novella elolvasható a "Mafla" diákújság 3.oldalán: http://www.mako.hu/files/MAFLA2003nov.pdf
aliz2. :: 2009. júl. 28. 23:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: foto, lanyom, szobor
