néma eleje és vége

elszivárog az élet
érzem

s ugyanúgy némán
mint az első évek
emléktelen

csak azzal a
különbséggel
hogy nincs
utána semmi

pedig ezt is
el kéne
mesélni...

a végső
csendbe
bele



november 6

a grafománia nehézségei

igazán nem akarok örökké panaszkodni, de rájöttem, hogy még az írás is fizikailag fáraszt

a billentyűk ütögetése (felét nem is látom, a balkéz felől,s így mindig mellé is ütök, és eléggé fárasztó az újraírás ill.javítás)

a gondolataim cikáznak, így is olyan gyorsan, hogy nem tudom követni, lehet, hogy rátérek a magnóra, s aztán utólag leírom arról a szövegem....(vagy nem...)...dehát ugyanott leszek akkor, némi fáziseltolódással

meg azt is észrevettem, ha egy téma fölöttébb izgat  és kicsit részletesebb kifejtést igényelne, akkor is abba-abbahagyom...tán lelkileg is fáraszt?

hiába, nehéz élni ezzel a grafomániával :)


nov 6

elfogadás

elfogadni ami van
ami vagy

ez a kulcsmondat
tehát egy 76 éves
(nem banya kedves ideges
pénztáros nő a coopban)
asszonyom idegen úrnak
néni a gyerekeknek
tanítványoknak tanárnő
lányomnak anyu
unokámnak mama

igen ez  vagyok
nem feledem
sosem

pontosabban
amíg vagyok

és bármennyire is lent
semmi megalázást
nem tűrök el

a kör

szeretek idejárni, ma kicsit késett a vezetőnk, de nélküle is egész jól elvoltunk....

beszélgetünk irodalomról, történelemről, magunkról is kicsit, felolvastuk irományainkat (házifeladat gyanánt emlékezés,közéletiség) megbeszéljük

jó..szeretem....

csak tudnám, hogy miért üres minden polc egy könyvtárhelyiségben? (bezzeg otthon nem tudom már hova rakni a könyveimet)

égbe vivő sinek

sinek, mik a mennybe visznek

ez szó szerint igy történt

therezinben

van egy emlékjel

mi megmenekültünk

de jakob létrája

figyelmeztet

nyitva  mindig

az út az ég fele

járunk föl-le föl-le

de egyszer mégis csak

ott maradunk fent

csakhogy nem mindegy

kinek az akaratából

s mikor!

szivroham

felrezzenek nagy csöndben a telefonra (szoktam néha, ha túl nagy a hangja, és túl közel van)

lányom hiv, de közben unokám bejelenti igényét hogy ő is akar valamit

de csak csönd van, mig egy kis bumfélét hallok

utána:

megijedtél?

nem, mért meg kellett volna?

hát tulképpen igen, mert megijeszteni akart, de azért annyira mégsem, hogy szivrohamot kapjak tőle

(hát attól távol is állt, alig hallottam!)

ami halálos is lehet öregeknek  - teszi hozzá

örülök, hogy ilyen figyelmes és aggódó unokám van! :)

de kitől hallasz te ilyen szavakat?

hát biztos nem anyutól hallottam.- ismételgeti huncutul...s hallom közben körbeszaladgálhatja anyját

vajon kitől hallhatta?

( azt hozzátéve hogy fiatal is kaphat szivrohamot ,de az nem halálos?) nocsak , megnyugodtam....

( most már ezt is tudom, mert folyton tanit, de azt hiszem még kis finomitásra szorulnak biztosnak hitt ismeretei) 

mint

mint egy elfelejtett álom
mint a nyár ha itt az ősz
mint az elmúlt életünk


olyan ez az egész
mibe ringok én