kinti versek

1.

akácfavirágnak

bűvös illata

már nem is érzem

még látom

a  múltnak van illata?

betokosodott, ,

mohás...

ideje lesz  lezárni

jó éjszakát!

***

2.

a madárdal

ugyanaz

mint 50 éve

ugyanazt hallom

minden évbe'

megfejthetetlenül

de az örök élet dalol

benne - veretlenül

***

3.

kiültem a Napra

melegedni

holnapra

megint beborul

kihasználom

a napsütötte órákat

szűken mérik

valahol

***

4.

a fotóba a festménybe

nem tudsz beleülni

akármilyen szép is

a táj, mi rajta van

élvezd a természetet

halld a madárcsevelyt

érezd a szelet

s a napsütést

míg csak erőd van

hogy kimenj

s lehuppanj

egy padra

***

5.

ezek itt új levelek

harsányzöldek

vadonatújak

az áttelelő fákon

a tavalyiak mind

elhervadtak

megsárgultak

lehullottak

ugyan ki

emlékszik

rájuk

A HIÁNYZÓ PONT

AZÉRT BEfEJEZETLENEK A MUNKÁIM, MERT AZ ÉLET MINDIG TOVÁBBIRJA ŐKET

MAJ D A HALÁL KITESZI A PONTOT

EGYSZERRE VALAMENNYIRE

ugyanaz

ugyanaz a száj
ugyanaz a kéz
ugyanaz az orr
ugyanaz a szem
ugyanaz a bőr
s a karok,  lábak
nem folytatom

mert mára már
semmi se ugyanolyan

a száj keskenyebb
a kéz ráncosabb
az orr kicsit nagyobb
a szem homályos
a bőr itt-ott foltos
s a ezek, lábak
hol így hol úgy
de fájnak

semmi sem ugyanaz

semmi sem ugyanaz
de valahol a mélyben
mégis az

megviselt, hűséges
részeim -
velük
még mindig
én vagyok
aki vagyok

s ugyanaz

A SZÉTPLASZTIKÁZOTT SZOBOR

AZT HITTEM ROSSZUL látok, vagy rossz lett a fotó, az én kedvesarcú kavicson ülő lányom odalett

széttört a szállításkor még az újjáépítkezés alatt, és szerintem jócskán nem sikerült a restaurálása

sokáig letakarva is tartották elrejtve kíváncsi tekintetem elől

de most, inkább ne láttam volna

olyan az arca , mint valami szétplasztikázott, egy tömbből faragott durva arc, a törékeny finomsága után

nagyon szomorú vagyok, siratom a régit

de olyan jelképes is ez

nem vigyáznak az eredeti értékekre

a cizelláltság, a törékenység nem divat ma már

a "világ varázstalanítása" egy széttört szobor újraállithatatlanságában is most megtörtént

***

azért kíváncsi vagyok, hogy senkit nem vontak felelősségre gondatlansag miatt a széttörésért, és mennyit fizethettek s kinek ennek az elbarmolt"plasztikázásért", nem lehetett volna jobban megoldani az eredetihez hűen?!!mert ez csak megcsúfolt változata.....nem tudom, az alkotó Tóth Valéria mit is szólna hozzá... ha...

még nem láttam "életben" csak ezen a fotón, de eleve félek a látványtól! :(

bennem a régi kép  él, a virágos , világos miliőjével.....(de sokat is olvastam a társaságában)

közvetlen szállitás előtt

restaurálás után

előtt:

ossze lehet hasonlitani

(jelzem duplán nem értem az esetet, utánanéztem, tulajdonképpen a szépen megformált fej nem is tört össze, akkor miért kellett átsimitani, durvitani? remélem a fotó hamisit...keddig várnom kell.)

picik és nagyok

ja de imádtam
a pici lányom

ahogy imádom
most az unokám

de mire nagyok
lesznek s felnövekednek

valami eltörik
visszaragaszthatatlanul

nincs mit tenni
nincs mit tenni

áh, unokám még oly kicsi
én meg nagyon öreg vagyok

ilyen gondolatokhoz

ne kapcsold ki

unokám szokta mondani maratoni telefonbeszélgetéseink vége felé is az anyjának

ne kapcsold ki! - zene a fülemnek

értsd ne kapcsoljon ki engem, maradjunk még kapcsolatban ... időtlen időkig

azaz míg fürdeni kell menni, vagy  vacsorázni, vagy lefeküdni

ma különösen izgalmasra sikerült a beszélgetés, kiderült hogy van egy külön háza? lakása ?szobája? amit egy lyukas ágymeműből nevezett ki, az lyuk az ajtó, kicsi a hely sajnos, én már nem férnék be. mondta, de tényleg sajnos,,,,

imádom!

és nem kapcsolom ki sose magam belőle! :)

ilyen is volt

azt mondta
hogy nekem
olyan egyszerű
életem van

nem sértésnek szánta
csak megállapította

,és tényleg nem akartam
bonyolítani azzal se
hogy modellt ülve
neki
hagyom magam
lefesteni

inkább elmentem
a feleségével
a moziba
egy jancsóra

meg hogy én
mindig ráérek

hát rá mégsem

de azért
néha
-jut eszembe-
jókat
beszélgettünk
kettesben

én komolyan
ő nevetve