2019. február 10., vasárnap

új Páger-dijas Hegyi Barbara

ez is szokássá (mániává?) válhat, minden évben elmenni a Hagymaházba a Páger-dij átadására....

hirtelen azt hittem hogy kerek a szám, mert az aula tele volt Páger-fotókkal, és a folyosón ki lettek rakva a Páger-díjasok portréi sorban,,de összeszámoltam, a mostaniig ez a 18...Halász Judit, Garas Dezsó, Király Levente, Venczel Vera, Csákányi Eszter, Kern Andras, Törőcsik Mari, Kulka János, Bánsági Ildikó, Rudolf Péter,  Kútvölgyi Erzsébet, Cserhalmi györgy, Gáspár Sándor, Udvaros Dorottya, Csuja Imre, Eszenyi Enikő, Gálffi  László

 és végül, most Hegyi Barbaráé a gyűrű



és  van kerek szám is Páger 120 éve született



sok szó esett az Elveszett paradicsomról, amiben közös szerepük volt, holott akkor még csak másodéves főiskolás volt Barbara, úgy kérték ki, de két "repedtfazék" hang találkozása... mondta viccesen

ez a rekedtes hang (szerintem már nem is az) nagy szerepet játszott
először emiatt  nem is vették fel a főiskolára... viszont ezt ellensúlyozandó vállalt sok szinkronszerepet is

szó esett nem az ő habitusához illő szerepekről is, amit nagyon frappánsan hárított: hiszen ez az isteni áldás a színészetben, annyiféle embert eljátszani, képviselni őket és élheti az ő életüket.Másrészt lehet találni közös pontokat mindig...

pár nap múlva láthatjuk is az Ajtóban Emerencként....

(jól ismeri ezt a típust , mondja, páncél veszi körül de szerethető)



volt egy kis intermezzó egy most játszott Ibsen darabból is a partner Hegedűs Gézával (aki alig tudta tán nem is akarta leplezni rajongását kollegájáért)



anyaságról is szó esett, nehézségeivel és adományával együtt,  (ő is is párti a vagy helyett) Hegedűs szerint is ettől csak gazdagabb a színészi játéka....

s még arról is szó esett, hogy milyen jó, hogy ugyanabban a házban laki 8  hónapos kora óta ....


ja meg még főzéstudományáról is illetve a csoki bonbonokról amit készít,minden karácsony előtt mindenkinek a színházban, mert ő az együtt játszás híve, a közösségé,és a mosolyoké....





periodizálás

azon gondolkodom, hogy mi lenne ha az időt nem szakaszolnánk, nem osztanánk föl (be)

az éjszakák-nappalok, a négy évszak úgyis  szakaszolná..meglennének a periodusok

de káosz lenne

még nagyobb, mint így

mindent meg kell rendszabályozni

még az időt is


2019. február 9., szombat

így...

Igy múlik el az életünk....
Valami szépre vágyunk benne
valami különlegesre
mindhalálig
De az nem jön el
sosem


S így múlik el az élet
(bár eljön sok más
szép is csúnya is)

egy ország kiürül

egy ország kiürül
és a java megy el
a tehetségesek
a vállalkozni merők
a bátrak

maradnak az öregek
a betegek és
meghunyászkodók

akik elfelejtenek
önállóan gondolkodni
akik örülnek
ha megmondják nekik
mi a helyzet

és el is hiszik

---

te hova tartozol?

én is...

én is voltam fiatal
mint mindenki más
higgyétek el!

ugráltam, szökelltem
nem voltam ennyire
röghöz kötött

mint manapság
amikor meg kell
gondolnom
fölkeljek-e

2019. február 8., péntek

ősz haj

az ősz haj a színtelenné válás szimbóluma

mert elszíntelenedünk (avagy szürkévé, fehérré, láthatatlanná válunk?) öregkorunkra

be is lehetne festeni, de az már nem ugyanaz

hanem csak máz ami ideig.óráig elfedi a valóságot

az ember viselje méltósággal amit a sors rámér

ha az az ősz haja, akkor azt! :)

---

de vajon mi a magyarázata annak, ha az ősz szín divattá válik, és fiatalok őszre festetik a hajukat?

nagyszülők darabja

tulajdonképpen drámáját akartam írni, mert nemcsak műfaji értelemben az zajlott a színpadon, hanem a szó köznapi értelmében is...

egyébként a darab műfaji meghatározása"komédia" volt,de elég keserűek voltak a nevetések, különösen a vége felé, és volt egy jelenet amin el is bőgtem magam...

de az a jó, ha e kettő: a nevetés és a sírás keveredik, akárcsak az életben

és ez elég életszagú ugyanakkor színpadszerű remek előadás volt

gondoltam, már csak a színészek miatt is: Lázár Kati, Lukáts Andor, Szabó Éva, Benedek Miklós ...csupa ismert név.... (csak a két fiatalt nem ismertem) (bár úgy látom a fiút játszó színész se akárki: Szabó Kimmel Tamás)



arról szól a darab... hogy négy olasz-amerikai nagyszülőjével marad egy  fiatalember(a szülei "kivándoroltak" Floridába)...de eljön az idő, 29 éves korában, amikor elő akarják léptetni, azaz Seattle - be kéne ehhez utaznia (költöznie)...

kitör a pánik az öregek között, nem akarják elveszíteni unokájukat, s mindenfélét kitalálnának itthontartására, de mégse sikerül,,, de a közbülső idő alkalmas arra hogy igazán mélyen feltárják magukat, az apai nagymama, örökké etet,


az anyai cselt eszel ki egy egyedülálló nő kísértésével, az egyik nagyapa felidézi szegény apja emlékét , aki nem vehetett neki színes játékot,, csak egy vacak színtelent és hajóra rakta 14 évesen, hogy neki szerencséje legyen, a másik meg nem, nem árulja el hogy halálos beteg...végül elutazik a fiú, és meghal a nagyapa és utána sorra mennek el a többiek, s csak egy marad életben, aki örökké főz, és postán is küldi az olasz ételeket....de marad....

hát ez így nem volt sok, de a színpadi  játékkal feltöltődött




...első a család, a familia

(mert persze végül is csak megnősül és gyereke is lesz a fiúnak)