2025. október 16., csütörtök

a mi gimink 130 éves


.Ebből a 103évből 30+4+4+4 A MIÉNK


 


Kicsit tavolabbról sokkal több! Ez csak én, anyam s lanyom gimis évei...de idejárt nagynenem, nagybatyam, unokatestvereim és férjem Is.

könyvbemutató ma

 G. István László: Visszáján végtelen - könyvbemutató október 16-én 17 órakor Magvető Caféban. A könyvről Turi Tímea kérdezi a szerzőt.

G. István László új versei egy tudatosan építkező költői világ alakulásának remekbe szabott eredményei. A szerzőt szenvedélyesen érdeklő témák – a családi kapcsolatok analízise, a közéleti megszólalás költőileg érvényes lehetőségei vagy az irracionális álmok mint a valóság megismerésének eszközei – koncentrikus körökként gyűrűznek végig ebben a kötetben is. Újdonság, hogy mindemellett ekphrasziszok – képleíró versek – folytatnak a kép és a szó művészete között termékeny párbeszédet.



mint Presser zenéje

Húz vissza az ágyam
Bölcsőm s majd sírom is
Elringat, haza visz..

Mint Presser zenéje

2025. október 14., kedd

KRASZNAHORKAI Nobel-díja

 épp kiadója oldalán a Magvetőn olvastam a hirt

KRASZNAHORKAI     LÁSZLÓ friss Nobel-dijáról

valahogy hihetetlennek tűnt

persze hiteles volt a hir (a Magvető nem ir valótlan, álhirt)

úgy hpgy nagyon gratuláltam, és elöntött az öröm

ami rajtam kivül sokakat, de persze jött a (poltikai) ellentábor is hamar...de velük nem kell törődni irigykedjenek csak

megkönnyebbülve mondtam (a piszkálódásokra) , hogy legalább nem zsidó, de kiderült, hogy AZ (apai ágon)  (amin aztán mégsem lepődtem meg)..

mindegy!

nagy iró, bár én még nem kerültem a közelébe (s lehet, hogy nem is fogok(?)




lányom aznap nem is telefonált nekem

aztán  megkérdeztem, ezentúl minden második nap fogsz hívni?

azt mondta, hát nem kapnak minden nap Nobel díjat

tényleg nem!

Csak húsz évenként! :)

2025. október 12., vasárnap

margó beszámoló 3. nap

 Nem jutni a gyász végére

napomat Szilasi László bemutatójával zártam, aki új regényében, a [18:48: telefon] című gyászkönyvben az elmúlás megörökítésére törekedett. A beszélgetés moderátora Turi Tímea volt, aki a cím feltárásával kezdte: a 18:48 arra az időpontra utal, amikor a szerző mindennap felhívta édesanyját, azonban ez a halála után megváltozott és írássá alakult át.


 

„A nyelvben van valami, ami szorosan hozzákötődik a fájdalomhoz”

– fogalmazta meg Szilasi László a keletkezési körülményekről. A moderátor

 arra is kitért, hogy a szerző előző könyve, a Saját élet mintha inverze

 lenne ennek az új regénynek. „Nincs teljesen önálló könyv” – állapította

 meg Szilasi végül. Amit azonban különbségnek említettek a két könyv

 kapcsán, az az új regény egyes szám második személyű 

narrációja, ami a megszólítás erejét hordozza magában.

A beszélgetés elkerülhetetlen iránya a gyászfeldolgozás és annak 

művészi vetülete volt. „Nem úgy van, ahogyan a tankönyvek írják – 

kezdte Szilasi. – Nem fog véget érni soha.” Előrevetíti ez a gondolat 

a beszélgetés végét is, ahol a szerző megfogalmazta: azzal, hogy

 írt a gyászról, beleszólt egy természetes folyamatba.


Szikszai Rémusz felolvasásában részleteket is hallottunk a 

regényből. Ezek egyikében a szerző művének műfajáról értekezik:

 zsolozsmaként, illetve mantraként jellemzi, 

előbbihez Juhász Gyula Zsolozsma című versét kapcsolva. 

Turi Tímea megjegyezte, hogy a vallásos tapasztalat gyakori

 tárgyát képezi Szilasi műveinek.

A formával kapcsolatban szó esett arról is, hogy az elején dátumok 

választják szét a részeket, majd később ezek a dátumok fokozatosan

 eltűnnek. A moderátor megjegyezte, felmerült az is, hogy 

változtatásra bírják a szerzőt, azonban Szilasi jelentőséget 

tulajdonított ennek „a természetes amortizációnak.” / 


Bakóczi Eszter



 a fotón az iró és szerkesztő-beszélgetőpartnere ((lányom) HAJA :)
(de a kedves pillantás is az övé:)

a lélek hatalma

 akadozik bennem az élet

hiába kéred

ne irjak ilyeneket

ez van - már jóideje


testem elfáradt

csak a lélek

tart egybe


csak a lélek -

de úgy tűnik

nagy az ereje


ezért

nem is panaszkodom


a léleknél nincs nagyobb

hatalom





2025. október 11., szombat

Annie Hall

 ezt találom a moziből jövet a laptopm képernyőjén, 

Simon Márton ismerősőmnél:





A halál is szerep, amit - felteszem - ugyanolyan bámulatosan játszik majd el valahol, mint az összes többit, csak azt mi már nem fogjuk látni.
Istenem.


nem értem csak sejtem:, 

Csak nem? Annie Hallom!

Ott a hir: Meghalt Diane Kieton

Biztos csak átlibbent azzal a csodálatos mosolyával....