2025. október 16., csütörtök
a mi gimink 130 éves
könyvbemutató ma
G. István László: Visszáján végtelen - könyvbemutató október 16-én 17 órakor Magvető Caféban. A könyvről Turi Tímea kérdezi a szerzőt.
mint Presser zenéje
2025. október 14., kedd
KRASZNAHORKAI Nobel-díja
épp kiadója oldalán a Magvetőn olvastam a hirt
KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ friss Nobel-dijáról
valahogy hihetetlennek tűnt
persze hiteles volt a hir (a Magvető nem ir valótlan, álhirt)
úgy hpgy nagyon gratuláltam, és elöntött az öröm
ami rajtam kivül sokakat, de persze jött a (poltikai) ellentábor is hamar...de velük nem kell törődni irigykedjenek csak
megkönnyebbülve mondtam (a piszkálódásokra) , hogy legalább nem zsidó, de kiderült, hogy AZ (apai ágon) (amin aztán mégsem lepődtem meg)..
mindegy!
nagy iró, bár én még nem kerültem a közelébe (s lehet, hogy nem is fogok(?)
lányom aznap nem is telefonált nekem
aztán megkérdeztem, ezentúl minden második nap fogsz hívni?
azt mondta, hát nem kapnak minden nap Nobel díjat
tényleg nem!
Csak húsz évenként! :)
2025. október 12., vasárnap
margó beszámoló 3. nap
Nem jutni a gyász végére
napomat Szilasi László bemutatójával zártam, aki új regényében, a [18:48: telefon] című gyászkönyvben az elmúlás megörökítésére törekedett. A beszélgetés moderátora Turi Tímea volt, aki a cím feltárásával kezdte: a 18:48 arra az időpontra utal, amikor a szerző mindennap felhívta édesanyját, azonban ez a halála után megváltozott és írássá alakult át.
„A nyelvben van valami, ami szorosan hozzákötődik a fájdalomhoz”
– fogalmazta meg Szilasi László a keletkezési körülményekről. A moderátor
arra is kitért, hogy a szerző előző könyve, a Saját élet mintha inverze
lenne ennek az új regénynek. „Nincs teljesen önálló könyv” – állapította
meg Szilasi végül. Amit azonban különbségnek említettek a két könyv
kapcsán, az az új regény egyes szám második személyű
narrációja, ami a megszólítás erejét hordozza magában.
A beszélgetés elkerülhetetlen iránya a gyászfeldolgozás és annak
művészi vetülete volt. „Nem úgy van, ahogyan a tankönyvek írják –
kezdte Szilasi. – Nem fog véget érni soha.” Előrevetíti ez a gondolat
a beszélgetés végét is, ahol a szerző megfogalmazta: azzal, hogy
írt a gyászról, beleszólt egy természetes folyamatba.
Szikszai Rémusz felolvasásában részleteket is hallottunk a
regényből. Ezek egyikében a szerző művének műfajáról értekezik:
zsolozsmaként, illetve mantraként jellemzi,
előbbihez Juhász Gyula Zsolozsma című versét kapcsolva.
Turi Tímea megjegyezte, hogy a vallásos tapasztalat gyakori
tárgyát képezi Szilasi műveinek.
A formával kapcsolatban szó esett arról is, hogy az elején dátumok
választják szét a részeket, majd később ezek a dátumok fokozatosan
eltűnnek. A moderátor megjegyezte, felmerült az is, hogy
változtatásra bírják a szerzőt, azonban Szilasi jelentőséget
tulajdonított ennek „a természetes amortizációnak.” /
Bakóczi Eszter
a lélek hatalma
akadozik bennem az élet
hiába kéred
ne irjak ilyeneket
ez van - már jóideje
testem elfáradt
csak a lélek
tart egybe
csak a lélek -
de úgy tűnik
nagy az ereje
ezért
nem is panaszkodom
a léleknél nincs nagyobb
hatalom
2025. október 11., szombat
Annie Hall
ezt találom a moziből jövet a laptopm képernyőjén,
Simon Márton ismerősőmnél:
A halál is szerep, amit - felteszem - ugyanolyan bámulatosan játszik majd el valahol, mint az összes többit, csak azt mi már nem fogjuk látni.
Istenem.
nem értem csak sejtem:,
Csak nem? Annie Hallom!
Ott a hir: Meghalt Diane Kieton
Biztos csak átlibbent azzal a csodálatos mosolyával....




