Az idő múlása, #életamagvetőben és Turi Tímea posztja:
„Múlik a szép idő”, ezt a címet adtuk a Magvető Kiadó 70. születésnapi gálájának. Az idézet Esterházy Pétertől származik: a Semmi művészetben az anya, Puskás, Bozsik és Hidegkuti idilli kártyapartiját kommentálja ekképpen az elbeszélő. A mondat valami szép, egyenletes időmúlást feltételez, de egy kiadóban soha nem egyenletesen telik az idő. A most olyan divatos kérdésre, hogy „miben vagyunk benne” éppen, mindig csak egy kis bizonytalanság után tudunk felelni, mert hiszen egy kiadóban a legritkábban élünk – egy másik divatos fordulattal élve – a jelenben. Ősszel már a jövő évi könyveket tervezzük (minden évben egyre hamarabb nyitjuk ki a tervezés mappáit), miközben a könyvbemutatókra, a könyvfesztiválra és a Margó fesztiválra készülve olyan könyveken gondolkozunk újra, amelyekkel értelemszerűen már régebben dolgoztunk, és amelyeket az olvasók csak ezután fognak a kezükbe venni. Mindeközben pedig egyszerre élünk a régmúltban, archívumokat, a saját múltunkat kutatva, a novemberi gálára készülve. Úgyhogy múlik is, szép is, de hogy az idő egyenes vonalú egyenletes mozgással telne – azt már korántsem lehet mondani. (okt 5.)
