közelebb a 82höz

 már egy hónapja

közelebb a 82höz

mint a 81hez

Sietnem kell

magam utolérnem

még a cél előtt!

elmúló tekintetek

 az utolső tekintet is

elborult

mi egykor nem tudott

nem meglátni

nincs látó

s már alig a látott

mert minden

mint a kis nefelejcs

enyész

megtanultad Berzsenyitől

de csak későn, utólag látod

ez a baj

különben jobban értékelnél

minden tekintetet

mi rád vetül

s minden nézést

mi még

a tiéd

ÉS isten megteremté a nőt

 tegnap megnéztem a hangzatos és már szállóigévé vált cimű régi (56os)  Bardot (Vadim rendezte) filmet

nem is tudom, hogy maradhatott ki

ja , hát persze 56-ban még kislány voltam (13), s a film korhatáros lehetett

nade épp ez az! szerintem ma nem lehetne az (Legfeljebb 12 alatti)

mennyit változott azóta a világ!

"erkölcsiekben", mennyit süllyedt! Hová már?  hová?!!!

***

a film bónusza volt számomra, hogy kedves - kedvenc filmszinészem (Jean Louis Trintignant)  volt az egyik férfi főszereplő, jóval előbb mint az Előzésben...(ami 62es, azt már láttam is)

"milyen szép vagy" - mondhatnám, mondhattam volna  B B -vel... én is... :)

(pedig csak 4 év múlva ismertem meg a hasonmását Rysardot, Krakowban)

ütőskoncert

 hétvégi zenepavilon koncertek

szeretem őket (ha  makóiak is, újabban, spórolásból? -  szereplői)

most az időjárás is kedvezett

nem sütött agyon a nap, sőt időközben el is haladt a székemről (második sorszél)

az ütős zene nem volt kedvencem sokáig (most se , tulajdonképpen) mint a fúvós se

de mindennel megbarátkozom idővel. 

úgy látszik

(nem kell mindig rántott csirkemellet enni se)

csak jó legyen

s ez az volt, tökéletes

igaz, hogy egy idő után egyhangúnak (egyritmusúnak tűnó)

de egy ráadással épp jókor lett vége (mikor már - bármi furcsa - fázni is kezdtem!

heti szakasz

 szeretem vőm heti beszédeit péntek esténként a zoomon, bár elég rosszak a hangviszonyok, nagyon figyelni kell, néha kimaradnak szavak, szótagok

de így is

mindig van benne mához szóló, nekem szóló s lényeges

tegnap pl Mózes utolsó idejéről volt szó, amit a normális emberek emlékiratirással töltenek (Mózes ugyan nem, de fejben hasonlót csinál, mikor összegez)

nos én, tényleg afféle emlékiratokat irok, (ha nem is szabályosat) rájöttem, igaz , már több éve elkezdtem de mégis csak finis jelleggel, mégha a jelent is belepréselem, s nagyon picit a jövőt -de együtt

a zsidó tárgyú verseim  összegyűjtve is ezt teszem, (már vagy 800 oldal) a zsidó vagyok - ivri anochi (munka)cim is erre utal

minden benne van (igen, még a magyarságom is... mig vagyok - mig az vagyok, ami)

s a beszéld el gyerekeidnek vezérel engem is

az összekötni a nemzedékeket, de mennyire!

az ősökről írok és lányomról, unokámról, s én vagyok, lennék köztük a hid

és tényleg attól válik az élettörténetem  a sajátommá, ha elmesélem, s igy egyben másé is - lehet, így kap jelentést AZ ez vagyok én

.AZ önazonosságom. És az emlékezéseim (emlékcserepek) is... igy kapnak méltó helyet

És persze nincs, nem lehet vége...majd az utódok továbbírják, továbbviszik illetve szerencsére lányom máris teszi

Csak posta voltam --- én is...

a generációk láncolatában

igen, ez vigasz (is)

Köszönöm, Gyuri (a megerősitést, az egybehangzást) - az összekapcsolást a magassággal)

mikor felébredek...

 mikor felébredek

még hosszan nem

nyitom ki

a szememet

mintha ólom zárná össze

ki tudja miért

jobb még a sötétség

mikor már fent vagyok

még aludni akarok?

Néha sikerül is

prolongálni-

pedig a fentlétet kéne

igy, vége fele....

Balogh Gyula emlékezete

 A Múvésztelep rendezésében a Levéltár vendégszeretetével különleges  élményben volt részem... Balogh Gyula festő emlékidézésben

(utólag vettem észre, hogy szinte csak művésztelepi tagok voltak jelen, pár kivételünkkel

DE annál jobb volt, mert a hozzászólások is értékesek, bennfentesek)

de a lényeg az a rengeteg vetitett csodálatos kép ami elénk tárult

Én Balogh Gyulát szinte csak a Makói házakat megörökitő csodálatos akvareljeiből ismertem,

 de itt feltárult egy korábbi korszaka festészetének, ami meglepő korrajz is

hiperrealistának mondanám (a fotószerű pontossága miatt, (előszor azt hittem fotót látok) de az a hihetetlen érzelmi gazdagság, ami a festményekben van túllép minden kalitkát, amibe bezárnánk kategorizálva

jó helyen ültem, igy jól tudtam fotózni is..s hallgatni a pályatárs     Bodor Zoltán (Nagymaros)         személyes és szeretetteli, lelkes ismertető-kisérő szövegét