Magyarné Jámbor Rozi kiállitásán

 Ilyen eseményeket többszörös okokból nem szabad kihagyni, mégha lóg is az eső lába, ami később meg is érkezik, meg szél van stb...annyi baj legyen.. odaértem utolsó percben..  igaz igy csak az első sorba, dühöngve ...Magyarné Jámbor Rozália kiállitására

Jámbor Rozi Tünde unokája, 

a nagymama nyitotta mega kiállitást , büszkén de azért nem elfogultan, az unpka meg szeretettel nézte- hallgatta

Pali az apja (akit tanítottam négy évig magyarra, 8olykor ó engem) méghozzá paripatetikusan, annyira intelligens volt, igazi , méltó irodalmi vitapartner... népes családja lett (kérdeztem is tőle, látva közelében egy kisebb-nagyobb csoportosulást,  mind tied, a nagyja, mondta, de képtelen voltam megjegyezni) az biztos hogy egy kisfiú az övé  aki hegedült a nyitón (még a mellettem ülő Tünde dédanya is megjegyezte hogy a másik Pali)..

egyébként irigyen megkérdeztem Tündétől, hogy hány leszármazottja is van,. 33 mondta némi gondolkozás után, Jó érzés ugye. az... hát hogyne lenne az (batikokon, irodalmon túl ez számit igazán - tudjuk)

(egyébként most poénosan azzal üdvözölt hogy megölelhetem.. (tudjuk miért )de mondtam, hogy én levontam már a következtetést, hogy a művészetet és a valóságot nem lehet keverni. De. Ja igen, ő bravurosan tudja, más szavakkal a fikciót, a képzeletet és a valóságot)

egyébként - elveim ellenére- véletlen sodródtam  a z első sorba, ráadásul Tünde mellé - de ahogy a z eseményen készült hivatalos fotókat elnézem, tényleg nem véletlenül szoktak összetéveszteni vele, ha nem is mint két tojás, de majdnem...

Rozi együtt járt Tündéhez kerámiázni a lányommal, emlékezett is rá, mondta, hogy látta is az Olimpiai játszótéren, csak nem volt biztos benne hogy ő (biztos ő volt)

a képei tiszteletreméltóak. Ragyogó szinekkel és éleslátással tárják elénk a Nagyváros kisérteteit...

jó szemmel veszi észre és adja továb a jellegzetes  élményt...

LEGYEZŐS 2012

 

A bENCZUR hOTEL TERASZÁN EBÉD ELŐTT

elviheti?

 ülök a menzán, későn jöttem viszonylag,

s már nemigen volt választék, csilisbabfőzelékkel  birkózom-próbálkozom, nagy szünetekkel... azért nem akarom visszavinni az ételt

de hirtelen mellettem terem teljes mosogatós vértezetben (kék nylon  sapka, kötény, kesztyű .elég ijesztőn sci.fi - egy nő  (eddig még nem láttam) és azt mondja elnézést és már nyúl is a tányéromhoz, feleslegessé téve a kérdést, elvihetem-e...

Nem, nem viheti el - állitom le félúton. Majd én visszaviszem s persze egy falatot se fogok már enni belőle

Vissza is viszem tálcán a maradékot, azt azért közlöm, hogy még csak  negyed kettő van, s a hivatalos zárás meg fél kettőkor!

erre ő, autentikusan azt mondja ott hagyta volna...de hát ott is hagyta (hagyattam vele), nem is ez a probléma, de addig nem jut el. 

Hét vége van, péntek, menni kéne...haza, ugye?

ki ül első sorba

 én soha, szerintem az reprezentativ vendégeknek van hallgatólagosan is fenntartva,

ma kellemetlenség ért miatta,,egy kiállitásmegnyitói beszélgetés előtt

valaki, akinek nincsenek efféle aggályai, oda ült, s engem is invitált mellé

mondtam, - mit ő rossz néven vett -nem nekünk van az fenntartva, hanem általában kiemelt vendégeknek 

én a második sorban ültem de bizonytalanul, mert nem szembe a klimával, mint pár sorral még hátrább, s később  vissza is mentem oda- 

(később pont a fővédnök polgármester, meg a főszervező ültek oda, az eső sorba, mert csak hátrább jött ő is

mig egy darabig üres volt a sor,  diadalmasan nézett hátra 

de akkor már a másik oldal első sorában ült a kiállitó művész családja

köztük az édesapa is nyolcvanon túl, volt gimnáziumi iskolatárs,

bár soha máskor (mert mi ilyenek vagyunk) 

meg is jegyezte egyszer csak a festőművésznő,, hogy változnak az idők, mert az ő édesapja még sose ült első sorba, s lám most igen...de csak azért, mert oda ültették! - tették hozzá.

hát nem vagyunk egyformák

TIMI - NÁDASDY ÖRDÖGKATLAN 2018 AUG 1

 KIS  megbeszélés az interjú előtt

avagy IDILL

vég nélküli vég

 testem s lelkem mélyen valami nyugtalanság

érzem, hogy nem tudom befejezni

mit elkezdtem 

csak az a vég!

!csak azt tudnám feledni!-

s végnélküli végem.

felhivott az unokám

 felhivott az unokám a telefonján

az anyja szokott elsőre esténként, de most nem tette, pedig már 8 mindjárt

a telefon ki is írta unokám nevét

kérdeztem hát anya? csajos estje van, )oszttársak szüleivel) mondja (neki is kell egy kis szabadság)

és apád?, ő meg elment beszélgetni, de azt mondta egy órán belül jön

ezek szerint egyedül van

hol vagy?

az otthonomban (ez mindenesetre megnyugtató)

hát jó, nagyfiú már, elmúlt 11, de azért...

(mikor mondom is, hogy önálló vagy, azért tiltakozik, hát nem egészen...)

gondoltam, beszélgessünk akkor hosszan, mig hazajön apja

igy is lett (majdnem)

beszéltünk, mindenféléről (élmény beszélni vele)

csak amikor túl sok kérdést tettem fel neki

kérdezte meg, hogy akarok e még mondani valamit, mert akkor inkább olvasna

igy aztán gyorsan elbúcsúztunk

mondtam, hivjon bármi porobléma is van

de nem hívott

nem volt probléma

klassz fiú!