napok óta nem irok verseket
de hát lányom is megmondta
a Magyar Narancsba:
"Nem kell mindig
megtörni a hallgatást"
Nem töröm meg
napok óta nem irok verseket
de hát lányom is megmondta
a Magyar Narancsba:
"Nem kell mindig
megtörni a hallgatást"
Nem töröm meg
Új verseskötete, az Egyszerre egy beszéljen apropóján beszédről és hallgatásról, környezetünk kommunikációs zajáról beszélgettünk, de kérdeztük szerkesztői tapasztalatairól és a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is.
Magyar Narancs: Köteteken átívelő, visszatérő témád a beszéd és a hallgatás viszonya. Miért?
Turi Tímea: Különös, de ezek nem feltétlenül ellentétek. Sokszor nem is olyan egyértelmű, hogy tényleg azt mondom-e el, ami elhangzik, vagy tényleg arról nem beszélek-e, amit elhallgatok. Ez nemcsak az irodalomban, hanem a mindennapi társalgásban is így van. Az ilyen nyelvi helyzetek dinamikája érdekel.
MN: Az Anna visszafordul című, 2017-es köteted egyik versében, A tenyészvásárban írod: „…Ahogy öregszik az ember, / egyre többet mondana, de egyre kevesebb / a megengedhető”. Miért van ez így?
elfáradt a nyár
huhh, még julius havi adósságaim is vannak...
julius 27-én volt a szokásos hóvégi honismereti körünk
ezúttal vendégtanár eladóval, Petőfiről 200. évforduló alkalmábóéól
nincs jogom kritizálni, mert mér nem csinálom én jobban.. (teljesen elzárkózom minden szerepléstől
nagyon szépen felkészült a vhelyi tanárnú, illusztrált is a laptopjával, csak azt hiányoltam, hogy mi azaz a 200 év eltelte nem volt(unk) benne... Petői ma, Petőfi a jelenben...
irtam jópár éve a Makói hétbe az irodalmi rovatomba egy valamit a Világosságrot ról, -ami meglepően modern vers! - a főszerkesztmnek ajánlva, lehet, hogy ezt berakom a legközelebbi hiradóba...)
(a tavalyi most jelent meg, benne Békefiról irtam Sz ZS szerint is érdekeset...
(inkább irok...)
2012. augusztus 23
év(tizedek)ekkel ezelőtt ragadott meg
ez a mondat,
egy graffitigyűjteményben:
STOP THE WORLD, I WANT TO GET OFF!
ÁLLITSÁTOK MEG A FÖLDET, LE AKAROK SZÁLLNI RÓLA!
meg is hökkentett? nem is hiszem, hogy olyan nagyon...
agyon kifejezőnek éreztem az abszurditásával áh,
hogy magyarázni se kell egy ismerős
(tehetetlenül lázadó) életérzést!,
egy általános elégedetlenséget a világunkkal,
s ennek szomorútréfás feloldását....
mert hogy mégis csak
van/lehet valami reményteli megoldás(?) ...
(a világűrben legalább)...
Ahogy Csákányi László énekli -nem akárhogy,
nem akármilyen
humanista fájdalommal!-a Szenes Iván
(kiegészitő) szövegében...
https://www.youtube.com/watch?v=
Oe3SryQDBmQ&feature=player_embedded
"tán van még az égen egy bolygó,
ahol a világ még szép és jó"...
de itt, a Föld nevű bolygón, kéne annak lennie
nincs hova mennünk
esetleg az országból....(?)...de annyira egy (rossz, kitaposott,
elvásott vagy inkább a réginél is rosszabbra cserélt?)
cipőben járunk itt a földön!..
. jaj emberiség... a föld nem állitható meg...
itt tényleg élnünk, halnunk kell...
nem lehetne itt, a földünkön (országunkban is)
szebbé és jobbá tenni az életet?
aliz2. :: 2012. aug. 23. 7:48 :: 7 komment :: Címkék: elmélkedés, zene